A mostani bejegyzésben egy kicsit eltérek a szokásos garnélák bemutatásától, most egy, a levéllábú rákok rendjébe tartozó kis élőlényről írok pár mondatot, ő pedig a Triops longicaudatus lenne. Sajnos a post-ot nem tudom úgy megírni, mint ahogy terveztem… Volt egy nagyobb adag talajom, amiben azt hittem, hogy lapul valamennyi triops “tojás”, és szerettem volna ennek a segítségével folyamatosan bemutatni, hogy hogyan növekednek, fejlődnek ezek a kis lények. Minden szépen is kezdődött, indítottam egy akváriumot, amibe beletettem ezt a homokot és vártam, hogy történjenek az események… Sajnos nem történt semmi, nem kelt ki semmi, úgyhogy megpróbálok az emlékekből “dolgozni”.

Háromszemű

Nagyon érdekes és találó már az elnevezésük is: a triops szó “három szeműt” jelent, mivel szemből úgy tűnik, mintha 3 szeme lenne ezeknek a rákoknak. Ha minden igaz 11 faj él belőlük a világon, ebből 2 fajjal Magyarországon is találkozhatunk, ha elég  figyelmesek vagyunk: tavaszi pajzsosrák (Lepidurus apus), nyári pajzsosrák (Triops cancriformis), sajnos nekem egyik fajjal sem sikerült összefutnom. Méretük fajtól függ, általában pár centisek. Legszembetűnőbb közös vonásuk a pajzs, ami az egész hátukat takarja. Különös, hogy nagyon sok 50-70 pár lábuk van amit úszásra és légzésre(!), azaz oxigénfelvételre használnak. A testük végén egy hosszú nyúlvány van, amivel végképp különös formát öltenek, emiatt gyakran nevezik őket “tadpole shrimp”  nek, azaz ebihal garnélának.

A különleges testfelépítés

Elég rövid ideig élnek, mindössze 1-2 hónapig, de pontosan ezért rendkívül gyorsan fejlődnek. Általában kis, zavaros pocsolyákban élnek, tavasszal, nyáron tűnnek fel és a hűvösebb idő beköszöntével (vagy a pocsolyák kiszáradásával) el is tűnnek. A szaporodásuk szintén elég különlegesnek nevezhető… Ha nem tévedek nagyot, létezik náluk mindkét nem, de a hímek nagyon ritkán, a nőstények leginkább szűznemzéssel szaporodnak. Apró petéket hordoznak a lábaikon, majd ezeket elássák a talajba. A peték rendkívül sokáig “életképesek” maradnak szárazon is. Találtak olyan petéket is, amik több mint 20 év után is kikeltek. Mikor újból vízbe kerülnek pár nap alatt kikelnek belőlük az apróságok.

Én az ebay-en találtam ezeket a kis jószágok, kifejezett kis készletben árulják őket, eleséggel, vízkezelővel miegymással. Sajnos ezzel nem jártam sikerrel, valószínűleg a saját figyelmetlenségem miatt, de nem akartam ennyiben hagyni a dolgot. Szerencsére találtam egy tenyésztőt, akitől sikerült szereznem egy újabb adag petét. Ezzel már minden rendben ment: pár nap alatt kikeltek a jószágok, akkorák voltak, mint a frissen kelt artemia, de rettentő gyorsan nőttek, gyakorlatilag naponta megduplázták a méretüket. Eleinte egész nap össze-vissza úszkáltak az akváriumban, de 1-2 hét múlva egyre többet tartózkodtak a talaj közelében, ekkor kezdett már látszódni, hogy szépen növekszik a pajzsuk is. Nagyjából 3-4 hetesen érték el a kifejlett méretüket és alakjukat, és ekkor láttam, hogy a testük két oldalán 1-1 csomóban megjelentek a peték. Olyan másfél hónapos korukban, gyakorlatilag egy hét leforgása az alatt az összes elpusztult. A homokat kiszedtem az akváriumból és eltettem, de sajnos mint írtam, nem kelt ki belőlük semmi.

Valószínűleg majd valamikor szerzek ismét néhány petét, vagy pedig figyelmesebben fogom nézni tavasztól a kis pocsolyákat 😉