Aki már egy kicsit mélyebben beleásta magát a garnélák világába egészen biztosan találkozott azzal a kifejezéssel, hogy Pure Red Line (PRL). Ez a 3 betű jelenti számomra a garnélák világának az elit kategóriáját. Az elmúlt 1 évben egyre nagyobb teret nyertek maguknak a taiwan bee garnélák, akik valóban csodás állatok, de számomra azért mégsem ők képviselik a garnélák csúcsát.
Egy ritkaság: nem japán PRL, fotó: Silane
De, hogy mi is az a PRL? Pontos definíciót nem lehet erre adni, nincs is olyan ismérv, ami segítségével egyértelműen meghatározható egy garnéláról, hogy PRL-e vagy sem, azonban ezzel a névvel szokták illetni azokat a crystal redeket, amik a teljesen tiszta vonalat képviselik, semmiféle más fajjal történő keresztezés nem történt ezen garnélák kitenyésztése során. Az elmúlt időszakban nagy divat lett, hogy gold bee garnélákkal keresztezik a crystal redeket, hogy minél gyorsabban elérjék a “legszebb” mintákat. Azonban ennek a társításnak hatalmas hátránya, hogy a garnélák nem lesznek tiszták, a fehér szín sokkal fakóbb lesz sok esetben, esetleg sárgás, és ezt tovább örökítik a későbbi utódokra is.
Japán PRL hinomaru
Petés mosura PRL
A PRL garnélák jellemzője a teljesen egyöntetű, átlátszatlan hófehér szín, a rendkívül erős piros részek, illetve nagyon sok esetben a piros lábak. Ezek a garnélák valóban olyanok, mintha egy doboz fehér és piros festékbe lennének mártva. A PRL garnélák egy nagyon hosszú, és szigorú tenyésztési munka eredményei, minden “alomból” 1-2 garnélát tartanak csak meg a további tenyésztési célokra. Talán a legnevesebb tenyésztő a Munechika Fish Farm, a Hakataebi és a Nishiki, de számos japán tenyésztő képviseli ezt a vonalat. Természetesen ennek a munkának megvan az ára: 1-1 S grade mintázatú PRL garnéla ára 120-150 usd magasságban van, a mosura mintázat pedig a mai napig rendkívül ritka a PRL garnélák közt.
Egy csapat PRL
Azt hiszem a kép magáért beszél
Sajnos azonban az ilyen minőségű crystal red egyedül Japánban és még 1-2 távol-keleti országban érhetők el (pl Szingapúr), tudtommal Európában nincs ilyen garnéla. Érdekes kérdés, hogy ennek mi lehet az oka: valószínűleg az, hogy Japánban még mindig hatalmas túlkereslet van rájuk, és mivel a japán tenyésztők nem szívesen adják el külföldre a munkájuk koronáját, az erős belső kereslet miatt pedig nincs is rá okuk. Nagy álmom, hogy egyszer egy csapat ilyen garnéla úszkáljon a nappalimban, de azt hiszem, ez még nagyon sokáig csak álom marad…
hmm egy ilyen csapatra én is beneveznék 🙂
Mióta megismerkedtem ezekkel a kis állatokkal – és van is belőle pár darab – egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy elsősorban a színre kell koncentrálni, és csak másodlagos kell legyen a mintázat. Persze, ha már megfelelően egységes az állomány, el lehet kezdeni a minnél magasabb osztályúakra vló szelektálást is.
Ezzel a véleményemmel a japán vonalat részesíteném előnyben az európai tenyésztési modellel szemben.
Dezső
Egyszerűen gyönyörűek ezek a garnik. 😀