6 03, 2017

2017. Tavaszi fotóverseny – A nevezések

által|2017-11-27T16:11:02+01:00március 6th, 2017|fotó|26 hozzászólás

A 2017-es tavaszi verseny nevezése éjfélkor lezárult, most lássuk hogy milyen képeket küldtetek! Összesen 17 db kép érkezett, 9 nevezőtől, nekik köszönöm szépen a fotókat!

A szavazatokat ezúttal is a bejegyzés alatt kommentekben várom, egy ember maximum két képre szavazhat, a sorrend nem számít. Szavazni 2017. március 19, éjfélig lehet, a végső sorrendet a szavazatok számának összege alakítja ki.

Arra kérlek benneteket, hogy néhány szóval indokoljátok meg, hogy miért épp az a kép tetszik, mi fogott meg benne. Amennyiben nincs indoklás a szavazat nem számít. Olyan indok, hogy “szép”, “nekem ez tetszik”, “jó kép” stb… sajnos nem számít, így nem kerül összegzésre. Kérlek, egy kis energiát fektessetek bele a válaszokba. Nem szeretném, hogy egy “like verseny” legyen, hanem valóban azt értékeljétek ami tetszik. A “gyanús” szavazatok törlésre kerülnek (pl egy címről rengeteg szavazat ugyanazokra a képekre, stb…)

Eredményhirdetés március 20-án lesz. Jöjjenek a képek!


1: Moha bogarászás


2: Levelet kaptam life


3: Büszke modell


4: Adj már belőle nekem is!


5: Mert a zöldség egészséges


6: Trikolor


7: Ubi party


8: Tiszta vörösben


9: Farkasszemet néztünk egymással


10: Legelő


11: Sziklamászás


12: Tükröm, tükröm…( én)


13: Ki a legény szemtől szemben?


14: Red line


15: Bug


16


17

21 02, 2017

Calceo Bee

által|2018-08-14T08:55:29+01:00február 21st, 2017|fajok|2 hozzászólás

Ebben a bejegyzésben szeretnék bemutatni egy viszonylag új garnéla változatot, a Calceo Bee garnélát, ami most az egyik kedvenc változatom. Tudom, hogy ez tőlem kicsit elcsépeltnek hangzik, de egyszerűen annyira olyan sok változat van, ami tetszik, nehéz egyetlen kedvencet választanom 🙂

Szóval ez a változatot 2015-ben láttam először képeken, már akkor felkeltette az érdeklődésemet, külön érdekességük, hogy dacára annak, hogy manapság szinte az összes új változat Taiwanból származik, ők német tenyésztőknél jelentek meg!

Szinte biztos, hogy valamilyen bee (esetleg taiwan bee) és valamilyen tigris garnéla kereszteződéséből jöttek létre ezek a garnélák, nem pedig egy adott változat szelekciója során.

Ami a vízparamétereket illeti, ugyanolyan vízben vannak, mint amiben általában a bee változatokat tartom: PH ~6,5, gh és kh ~2-4nk körül van, 19-25 fok közt tartom őket, ez évszaktól függ… Tehát nekik is lágy, enyhén savas és természetesen tiszta vízre van szükségük.

Ami a kinézetüket illeti, ők is nagyon változatosak, de alapvetően elmondható, hogy nem teljesen átlátszó, hanem kissé sárgás az alapszínük, és ezt tarkítják élénk piros sávok/foltok. A mintázatuk nagyon változatos, gyakorlatilag náluk sincs két egyforma egyed.

Szaporodásukban nincs semmi különös, természetesen ők is specializáltan szaporodnak, ami náluk érdekesség, hogy ha minden igaz ők is teljesen tisztán szaporodnak, tehát az összes utódjuk Calceo lesz, nem lesz semmilyen más színvariáns. Ez abból a szempontból különleges, hogy a Tibee/Taitibee garnélák esetén ezt rendkívül nehéz elérni, úgy tűnik náluk sikerült, bár ezt jelenleg sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom saját tapasztalatok alapján.

A garnéla nagyon találóan a nevét a papucsvirágról kapta (Calceolaria sp), amelyre színeiben valóban nagyon hasonlít a garnéla.

Nálam ősz óta vannak a garnélák, tehát közel fél éve. Ez idő alatt még nem volt petés, bár szerencsére elhullás sem, ahogy látom pár hét kell nekik, és meg fognak jelenni az első petés kismamák. Sokaknál felmerül, hogy ha már 1-2 hónapja megvannak a garnélák, és még nem petésednek, akkor ott már valami baj van. Erről szó sincs, egyszerűen van, hogy több idő kell nekik. Ha jók a körülmények, akkor meg fogják hálálni a garnélák, csak egy kis türelemre van szükség.

1 02, 2017

Fotóverseny – 2017 Tavasz

által|2017-02-02T18:53:45+01:00február 1st, 2017|fotó|2 hozzászólás

Kedves Olvasók!

Eljött a február is, ami pedig azt jelenti, hogy rövidesen remélhetőleg vége lesz fogcsikorgató hidegnek, illetve vele együtt a télnek is, és mielőbb beköszönt a tavasz! Addig is, amíg várjuk a tavaszi madárcsicsergést és a melegítő napsugarakat, ismét egy kis játékra hívlak Titeket! A következő hetekben mindenki arra bíztatok, hogy tessék még alaposabban figyelni az akváriumokat és fényképezőgéppel a kézben résen lenni! 2017. március 5. éjfélig várom az újabb fotóversenyre benevezni kívánt képeket, amelyekre aztán másnaptól lehet majd szavazni.

A nevezés lépései:

  • Fényképezd le a garnélád!
  • Találj ki egy frappáns címet a képnek
  • Küldd el a képet (maximum 2 kép/nevező) március 5. éjfélig a szentgyogarnela
    [kukac]gmail[pont]com címre
  • Szavazz a mások képeire

A képeket 800×600 as felbontásban várom, egy nevezőtől maximum 2 képet! Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ez nem “garnéla szépségverseny”, nem a garnélákat fogjuk pontozni, hanem a közönség választja ki a nyerteseket. Egy kis biztatásképpen az első 3 helyezettet az alábbi garnélás “csemegékkel” jutalmazzuk:

  • 1. helyezett – Shrimp mineral ball, ásványi anyag golyók (100g) + Snowfalkes (50g)
  • 2. helyezett – Kerámia kockák + Snowflakes (50g)
  • 3. helyezett – Snowflakes (50g)

Remélem minél többen mutatjátok meg a kreativitásotokat és a garnéláitokat!

Egy kis motivációként nézzétek meg egy korábbi verseny nevezéseit, illetve nyerteseit!

9 03, 2009

Amano garnéla

által|2017-01-04T21:00:24+01:00március 9th, 2009|Egyéb, fajok|18 hozzászólás

Azt hiszem kevés olyan akvarista van, aki nem találkozott még ezzel a garnélával. Valószínűleg ez a faj bukkant fel legelőször a kereskedésekben és így természetesen az akváriumokban. Nekem nem tartozik a kedvenc garnéláim közé, de azért még tartok párat belőlük.

Egy hím

2006 óta a helyes megnevezése a Caridina multidentata, korábban Caridina japonica néven vált ismertté, de néhány tudományos vizsgálat fényt derített rá, hogy az általunk ismert Amano garnélát már korábban leírták C. multidentata néven.

Eredetileg Japánból, a Yamato folyóból származnak (innen ered a Yamato garnéla elnevezése is), de Koreában és Taiwanon is megtalálható. Az Amano nevet az “akvakertészet” szülőatyjától, Takashi Amano -tól kapta. Ő volt az, aki már az 1980-as években előszeretettel “használta” ezeket a garnélákat a szebbnél szebb növényes akváriumaiban, hogy kordában tartsa velük a felbukkanó algákat.

Egy nőstény

Ennek a garnélának a mérete jelentősen eltér a többi Caridina/Neocaridina fajtól, 4-6 cm nagyságot is elérhetik, ami többszöröse a többi fajnak. Lényegében átlátszó testét sötétbarna pöttyökből álló sávok tarkítják. Kereskedésekben már találkoztam kék színű Amano garnélával: ne legyenek kétségeink, ezek mesterségesen festett példányok. A  nemek megkülönböztetése nem túl nehéz, a hímek jóval kisebbek és karcsúbbak, mint a nőstények.

Nem specializált típusú a szaporodásuk, azaz a nőstény mikor elengedi a petéit, apró kis lárvák kelnek ki belőlük, amik leginkább egy-egy kis felkiáltójelre emlékeztetnek. Egy ilyen alkalommal akár sok száz lárvát is elereszthet, viszont ezeknek az apróságoknak az életben maradásukhoz sós víz szükséges. Korábban próbálkoztam a szaporításukkal, de nem jártam sok sikerrel, 2 hét alatt elpusztultak az apróságok. Ha minden igaz 20-30 g/l sókoncentráció szükséges nekik, 4-5 hét alatt alakulnak át garnélává és ekkor lehet őket áttenni az édesvízbe.

Vacsora

Ha valaki nagyobb halak mellé keres garnélát, vagy arra a célra, hogy a felszaporodott algákkal kezdjen valamit, annak nagyszerű választás lehet ez a faj. Igazából valószínűleg neki a legjobb a tűrőképessége, nem igazán érzékeny a vízparaméterekre, viszont érdemes lefedni az akváriumot, amiben tartani szeretnénk őket, mert ha nem tetszik nekik valami, akkor könnyen meglógnak és előfordulhat, hogy hónapok után az ágy alatt találkozunk velük…

3 03, 2009

Bumblebee garnéla

által|2017-01-04T21:00:24+01:00március 3rd, 2009|Egyéb, fajok|9 hozzászólás

A kis triops kitérő után evezzünk vissza a garnélás vizekre. Bumblebee, azaz dongó, vagy talán méh? Ha egy picit elvonatkoztatunk, azért eléggé találó egy elnevezés, mert valóban a kis csíkos testével emlékeztet ezekre a repülő “szörnyetegekre”.

A kis “dongó”

Ez a garnéla is a Caridina-k közé tartozik, Caridina (cf.?) breviata a neve, de ha jól tudom ez most eléggé képlékeny, mert elterjedt több változat is, és ha minden igaz még náluk sincsen meghatározva a pontos latin név, mint oly sok más fajnál. Tehát maradok a bumblebee megnevezésnél, így egyértelműen lehet azonosítani őket. 🙂 Szokták “Hummel” néven is emlegetni, de a Bumblebee inkább helytálló. A faj eredete eléggé homályba merül, valószínűleg Kínában és Hongkongban őshonos.

Nőstény a “terhével”

Első ránézésre gyakorlatlan szem akár össze is keverheti a crystal black garnélával, de ha egy picit jobban megnézzük, akkor azért elég nagy különbség van a 2 faj között. A testén 3-4 elég vastag barna-fekete sáv fut keresztbe, a köztük lévő rész pedig kissé fehéres, de inkább átlátszó.

Egy barnább és egy feketébb

Érdekessége, hogy egy fehér színű W alak fedezhetű fel a fejük mögött, bár nem minden egyednél. Ha stressz alatt állnak, akkor ez a barnás rész kékessé színeződik.  A kifejlett méretük talán egy kicsit nagyobb lesz, mint mondjuk a red cherry-é, de közel sem Amano garnéla: bő 2.5, esetleg 3cm körüli lesz.

W alak a feji részen

Ez is specializált faj, azaz nincs lárva alakja és nem szükséges a kicsiknek a sós víz sem. A kis garnélákon születésük után 1-2 héttel már meg lehet figyelni a sötét sávokat. Egyéb szempontból nem túlzottan igényesek, persze fontos nekik a tiszta víz, és a túl kemény vizet nem igazán szeretik, de komolyabb problémát nem jelent a tartásuk és az esetleges szaporításuk.

Csíkos apróságok

Nekem az egyik kedvenc fajom ez a garnéla, szerintem nagyon jól mutatnak, mikor egy nagyobb csapat összegyűlik az akváriumban.

Vacsorázik a banda

Bumblebee rezidencia

16 02, 2009

Tigris az akváriumban!

által|2017-01-04T21:00:24+01:00február 16th, 2009|Egyéb, fajok|13 hozzászólás

Na jó, nem kell rögtön arra a nagy fogú, csíkos bundájú nagymacskára gondolni 🙂 Ismét egy kis pár centis gerinctelen apróságról van szó, nem meglepő módon. A tigris garnéla a Caridina cf. cantonensis egy változata, tehát ugyanaz a faj, mint a crystal red.

Íme a tigris!

Fantázianevét a mintázatáról kapta: nagyjából átlászó, világos testét 5-6 barna vagy fekete vékony csík keresztezi. Általában az első két csík előre “hajlik”, míg a többi hátra. A feje és a farokrésze gyakran sárgás színű, de a fekete szín is megjelenhet rajtuk. Érdekes, hogy minden egyes kis jószágnak másmilyen a mintázata, nincs két egyforma közöttük. A nemek megkülönböztetése nem jelent különösebb nehézséget, bár a szín mindkét nemnél megegyezik, a nőstények jóval nagyobbak, testesebbek.

Petés nőstény

Eredetileg az első egyedeket Kínából fogták be, mint ahogy a Caridina fajok nagyrészét. Igazán nagy népszerűségnek Németországban örvend, számos német tenyésztő gyakorlatilag csak ezzel a fajjal foglalkozik. Mostanában egyre népszerűbbek a különféle színváltozatai, úgy mint a piros, kék és a fekete, mellettük pedig lehet találkozni “szuper tigris” garnélával is, de róluk majd később ejtek szót.

A tigrisek búvóhelye

Tartásuk nem jelent különösebb nehézséget, bár jobban szeretik a kissé lágyabb és természetesen a nagyon tiszta vizet. Szaporításuk nem különösebben nehéz, 4 hónapos koruk körül már képesek szaporodni. Remek választás lehet azoknak, akik a red cherry után/mellett egy kis újdonságra kíváncsiak. Érdekes, hogy a kis garnéláknál még nem látszódnak a csíkok, csak kb 1 cm-s méretnél kezdenek megjelenni.

Kezdenek megjelenni a csíkok

Arra kell figyelni, hogy nem érdemes crystal red garnélával együtt tartani, mert akkor könnyen összeívhatnak. Az utódok termékenyek lesznek, de nem lesznek különösebben szépek, bár kinek mi tetszik… Ha valakinek nagyon kísérletezni van kedve… én nem kereszteztem ezt a 2 változatot, nem is tervezem.

18 01, 2009

A garnélák szaporodása

által|2017-01-04T21:00:26+01:00január 18th, 2009|általános ismertető, Egyéb|34 hozzászólás

Mindenkinek nagy örömöt jelent, mikor felbukkan az akváriumban néhány apró, leginkább áttetsző kis garnéla, de hogyan is szaporodnak valójában?

Ezek a Caridina/Neocaridina fajok többsége 3-4 hónapos korban már ivaréretté válik, tehát innentől kezdve elvileg folyamatosan képesek szaporodni. Amit először észreveszünk, az hogy a nőstény “feje mögött” megjelenik egy rombusz alakú folt. Ha ezt sikerül kicsit alaposabban szemügyre vennünk (akár nagyító segítségével), megfigyelhetjük, hogy ez a folt valójában sok-sok apró petéből áll, amelyek még természetesen nincsenek megtermékenyítve.

Jól látható a fej mögötti, még nem megtermékenyített peték

A következő vedlés során a hímek megtermékenyítik ezeket a petéket és lekerülnek a nőstény “hasa alá”.

Peték, melyeket gondosan őriz a nőstény

Érdekes, hogy ez akkor is megtörténik, ha nincsen hím az akváriumban és nem termékenyülnek meg a peték, csak ebben az esetben 2-3 nap múlva a nőstény eldobja a petéit. Ha minden rendben történik, akkor 4-5 hétig folyamatosan forgatja, mozgatja a petéket, hogy friss oxigénhez jussanak. Megjegyzem, hogy nem kell megijedni, gyakran előfordul, hogy ha az adott nőstény első alkalommal lesz petés, akkor eldobja petéit, a következő alkalommal már valószínűleg nem fog ez előfordulni. Ha nincs semmi ilyesmi probléma, akkor a 4. hét körül már lehet látni a kis garnélák szemeit is, sőt gyakorlatilag az egész kis állatot is meg lehet figyelni benne! Mikor megértek az elúszáshoz, a nőstény elkezdi lerázni őket magáról, és kezdhetik is önálló életüket az apróságok.

Amano garnéla petéi, közvetlenül az elengedés előtt

Egy érdekes kisfilm, amin nagyon jól lehet látni, ahogy kiszabadul a kis garnéla, ITT

A szaporodás vagy inkább az “újszülöttek” fejlettségi szintje alapján 2 csoportra lehet osztani a garnélákat. Vannak az úgynezevezett “specializált” és “nem specializált” fajok.

“Újszülött” red cherry, fotó: Kiss Balázs

A specializált fajoknál mikor a nőstény elengedi a petéit, akkor a kicsik gyakorlatilag pontosan ugyanolyanok lesznek, mint  a szüleik, csak kevésbé színesek és persze jóval kisebbek. Ide tartozik pl a red cherry, a crystal red, a babaulti, tigris garnéla és még sok-sok más faj.

2-3 hetes crystal red garnélák

A nem specializált fajoknál ez egy kicsit másképp működik. A nőstény sokkal több petét hordoz (Amano esetén akár 6-800) viszont mikor kikerülnek az ivadékok, még nem “kész garnélák”, hanem csak “lárvák”. Olyanok kb mint egy felkiáltójel: kis pici pálcikák, egy fejrésszel. Fontos tudni, hogy ezek a lárvák édesvízben csak maximum 2-3 napig életképesek (Amano garnéla esetén erről kaptam ellentmondó információkat, de maradjunk az általánosan elfogadott tényeknél), tehát a fejlődésükhöz sós vízre van szükség. A lárvák ebben a sós vízben alakulnak át 4-5 hét alatt ezután már nem kell nekik a sós környezet.

A természetben ezek a garnélák felúsznak a folyótorkolatig  és ott engedik el az apróságokat, ahonnan a lárvák belesodródnak a tengerbe, (vélhetően a tengerekben bőségesebb tápanyag áll rendelkezésre), majd a lárvák mikor megerősödtek és átalakultak garnélává, akkor visszaúsznak a  folyón és ismét édesvízben élik tovább az életüket.

Ilyenek az egyes macrobrachium fajok, az amano, a ninja, a mandarin, a legyező/sepregető garnélák, és a tengeri fajok.

Érdekes, hogy vannak olyan garnélák, amik szintén lárva formájúak mikor a nőstény elengedi őket, de nem szükséges nekik a sótartalom, édesvízben alakulnak át, ilyen pl a Malaya garnéla.

14 01, 2009

Garnélás akvárium

által|2017-01-04T21:00:26+01:00január 14th, 2009|általános ismertető, Egyéb|48 hozzászólás

Ha valaki édesvízi garnélák tartására szánja el magát, a leghelyesebben akkor jár el, ha egy külön, számukra berendezett akváriumot készít. Természetesen kisebb, békésebb halakkal lehet társítani ezeket a kis gerincteleneket, de a legjobban akkor érzik magukat, ha nincsenek halak az akváriumban, akik stresszelnék őket.

Garnéláink számára a legjobb egy 40-50 literes akvárium. Kisebb akváriumban is lehet tartani őket, de akkor sokkal jobban figyelni kell, mert a kisebb víztömeget nehezebb egyensúlyban tartani. Ennél nagyobb akvárium csak azért nem célszerű, mert ezek a kis állatok elég aprók, és nem igazán fogjuk látni őket, de természetesen nagyon jól fogják érezni magukat a sok száz literes szép növényes akváriumban!

Ha megvan az akvárium, akkor nézzük milyen felszerelések kellenek bele. Motoros belső szűrőt nem érdemes beletenni, mert túl nagy áramlatot kelt, beszívhatja a garnélákat, felesleges. Ha érzékenyebb fajokat tartunk, akkor viszont nem árt egy kis külső szűrő, a legjobb talán az ‘akasztós’ külső szűrő belülre pedig egy lehetőleg nagy méretű szivacsszűrő. A garnéláink előszeretettel ‘legelnek’ a szűrőn kialakult baktérium kultúrán, emellett pedig a szivacsszűrő segítségével a kellő mennyiségű oxigént is akváriumba tudjuk juttatni. (Természetesen egy levegőpumpára is szükség van). Érdemes beszerezni egy szabályozható fűtőt, ennek a segítségével konstans hőmérsékletet biztosíthatunk az állatainknak. Ezeken kívül pedig világításra lesz még szükségünk. Ennek kiválasztásánál tartsuk szem előtt, hogy nem nagyon szeretik a garnélák a túl erős fényt. Növényes akváriumok esetén gyakran használnak 1W/l teljesítményű világítást (vagy akár többet is), ez akár zavaró is lehet, de feltételezem, hogy amelyik akvárium ennyire meg van világítva, ott növény is van bőven, ami “árnyékot” nyújthat 🙂

Egy méretes szivacsszűrő

Az akvárium aljára célszerű talajt tenni. Persze ha egy tenyészakváriumot akarunk csinálni, akkor nem szükséges, de én mindenhol használok talajt, valahogy ízlésesebbek nekem az ilyen akváriumok, mint egy sima üvegkocka… Én kétféle aljzat közül választok, attól függően, hogy milyen faj lesz az akváriumban: legjobban a fekete bazaltzúzalékot és a fehér kvarchomokot szeretem. Gyakran lehet olvasni, hogy sokan speciális akvárium talajokat használnak (pl ADA aquasoil, GEX soil, Magic Soil és még sok más). Ezek nagyon hasznos szolgálatot tehetnek, mivel beállítják a víz PH értékét, egy probléma van velük, hogy Magyarországon nem igazán lehet hozzájutni. Egyesek ajánlják az Akadama nevű bonsai talajt, én még soha nem próbáltam. Itt szeretném megjegyezni, hogy hasznos lehet ha az akvárium teszünk néhány maláj tornyos csigát (Melanoides tuberculata). Ezek a kis csigák átforgatják a talajt, megeszegetik a maradék, a garnélák által el nem fogyasztott eleséget. Viszont fontos róla tudni, hogy ha egyszer beletesszük az akváriumba, nagyon nagy nehézségek árán tudjuk csak eltüntetni őket, ha meggondolnánk magunkat.

Rendelkezünk már akváriummal, bele való technikával, talajjal, fel is lehet tölteni vízzel a medencénket, természetesen ezt olyan vízzel tegyünk, amilyenre az adott fajnak szüksége van. Mielőtt garnélákat tennék az akváriumban várjunk kb 4 hetet, addig hagyjuk üresen az akváriumot. Ez idő alatt beindul a nitrogén körfolyamat az akváriumban.

Kövek és kövek…

Fontos, hogy legyen minél több növény az akváriumban. Egyrészt nagyon szeretnek bujkálni a garnélák a növények között, másrészt pedig a növények a növekedésük során felhasználják a vízben lévő nitrátot és persze dekorációs szempontból is előnyösek. A legjobb ha sok mohát teszünk a vízbe: jávai, forrás és még rengeteg féle moha van amelyeket időnként rendkívül nehéz megkülönböztetni egymástól. Nálam minden akváriumban van úszó májmoha (Riccia fluitans) is. Mohák mellett én szeretek különböző Microsorium fajokat tenni a garnélák mellé. Ezeknek a vízipáfrányoknak nem kell nagyon sok fény, szép kis háttérnövényzet lehet belőlük. A “növénylistámból” látható, hogy nálam eléggé low-light akváriumok vannak…

Ha ez mind megvan, akkor egyéb dekorációs elemeket lehet adni a vízhez, például különböző fákat, gyökereket (mopani, mangrove, szőlő), köveket. A gyökerekre kötözött mohákkal vagy különféle növényekkel nagyon érdekes kompozíciókat hozhatunk létre, határt csak a fantázia szab 🙂

Feltöltésre váró akvárium, egy szőlőtőkével

Mohával és némi Microsriummal “díszített” szőlő

Miután szépen berendeztük és elrendeztük a különböző növényeket, dekorációs elemeket, és kivártuk azt a néhány hetet mehetnek is a kis garnélák az akváriumba, és gyönyörködhetünk a szép garnélás akváriumukban!

2 kis garnélás akvárium, sajnos nem az enyémek, bár a crystal redeshez van némi közöm 🙂 Szóval ilyen is lehet a garnélás akvárium…

bac1

Fotó: Stéphane Henry

bac21juinfp8

Fotó:  Stéphane Henry

Go to Top