Sajnos ismét eltelt pár hónap az előző bejegyzésem óta, de jobb később, mint soha. Biztos van, aki már hallott róla, hogy áprilisban egy óriási élményben volt részem, ugyanis egy pár napot Szingapúrban töltöttem. Délkelet -Ázsia nekem valahogy már nagyon régóta a szívem csücske, de a távolság, illetve a koronavírus okozta korlátozások miatt nem egszerű eljutni oda. Az ázsiai országok közül Szingapúr volt az egyik első, ami idén március közepén megnyitotta a határait ismét és be lehetett utazni. Már egy ideje szerettem volna eljutni ide így gyakorlatilag ahogy megnyílt a lehetőség, rögtön foglaltam is a repülőjegyet. Természetesen a látogatásom központjában ennek az országnak/váronak a meglátogatása mellett a garnélák is álltak.
Az isztambuli átszállás után következő közel 11 órás repülőút után érkeztem meg Szingapúrba, ahol már a reptéren átéltem az első döbbenetet… A Changi reptér gyakorlatilag egy dzsungel, hatalmas pálmafákkal, orchideákkal, broméliákkal, óriási vízeséssel. Már ekkor tudtam, hogy felejthetetlen napok állnak előttem. Szűk 5 napot töltöttem ott, így igyekeztem amit csak lehet besűríteni a rendelkezésemre álló időbe. Abban a szerencsében volt részem, hogy egy ottani garnélás barátom, Bene, rengeteget segített, kb minden nap az volt a menetrend, hogy én délelőtt egyedül jártam a várost, igyekeztem felfedezni, amit csak tudtam, a délutánt pedig vele töltöttem, így nem csak a tipikus túrista látványosságokat néztem meg, hanem egy csomó pluszt is, illetve ilyenkor találkoztunk a többi tenyésztővel is.
Nem is tudom hogyan foglaljam röviden, frappánsan össze ezeket a napokat, de talán a lenyűgöző a legjobb kifejezés. Egyszerűen csodálatos az a hely, egymás mellett, pontosabban egymásba integrálva létezik az ultramodern gazdaság, technológia és a lenyűgöző természet. Minden tiszta, rendezett, egyértelmű, logikus. Az emberek kedvesek, segítőkészek és ami megdöbbentő, hogy a 60 éves nénitől kedzve, a 6 éves kissrácok is beszélnek angolul. Tényleg mindenki, ami hihetetlen módon megkönnyíti az ott létet. A kötelező gardens by the bay, merlion, night safari, botanikus kert látványosságokat mindenképp szerettem volna megnézni, úgyhogy ezek oszlopos részei voltak a programomnak, egy részüket egyedül fedeztem fel, egy részüket pedig Bene mutatta végig, egy adag plusz érdekességgel megfűszerezve. Ezek mellett megnéztem pár garnélás boltot (igen, ott olyanok is vannak), akvarisztikai boltot, halfarmot és természetesen találkoztam és sokat beszélgettem más ottani garnélatenyésztőkkel.
Hogy mi volt a legjobb, hogy mi tetszett a legjobban? Nem tudom, minden, az egész 🙂 Teljesen elvarázsolt a természet és a modern világ együttélése. A város tele van gyönyörű parkokkal, az utak mellett sok helyen jázmin sövény van, aminek az illata mindenhol ott van. A botakinus kert egy igazi dzsungel, hihetetlen békés, nyugodt oázis a közel 6 milliós lakosságú város közepén. Rengeteg épület, akár 40-50 emeletes fehőkarcolók oldala növényekkel van beültetve, elmosva a határt a természet és a modern világ közt. Bármerre megünk, végtelen mennyiségű kis étterem, kifőzde, étkezde van, a legkülöbözőbb ételekkel. Emiatt különösen hálás vagyok Benenek, mert szívügyének tekintette, hogy minden helyi specialitást meg kell kóstolnom, úgyhogy gyakran standról standra jártunk és csak pakolta elém az ilyen olyan ételeket, hogy ezt is muszáj megkóstolnom, azt is muszáj 🙂 A különleges ételek mellett a gyümölcsök is elképesztőek, hihetetlen ízei vannak, a mangónak, az ananásznak, a banánnak, a mangosztánnak, mindennek. Picit más, mint, amit a kerületi Lidl-ben megveszek 🙂 Ami mellett pedig nem lehet elmenni az a durian, az ő “nemzeti gyümölcsük”. Hát foglmazzunk úgy, hogy az íze felejthetelen, de az is, hogy öt szingapúri srác áll felettem és meredt szemekkel figyeli hogy hogy reagálok az első falatra 🙂
Ami számomra nem volt optimális az az idjárás. Az Egyenlítő mellett voltunk, így gyakorlatilag éjjel-nappal 30-35 fok van, 90% feletti páratartalommal, nem volt olyan nap amikor ne esett volna az eső, ami a meleg miatt még felfrissülést sem hozott, de valahogy azért el lehetett viselni, ha máshogy nem, hát úgy, hogy gyakorlatilag minden beltér légkondícionált volt. Összefoglalva tényleg elképesztő élményekkel lettem gazdagabb ez alatt a pár nap alatt, ebban a mesevilágban, minden tekintetben. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ott jártam, de egyelőre még dolgozom fel magamban is az élményeket.
Hagyj üzenetet