Már nagyon régóta tervezek egy ilyen post-sorozatot, végre rászántam magam, hogy el is kezdjem megcsinálni. Lehet, hogy kicsit száraz  lesz, és sokak számára túl száraz is, de szerintem a dolgok kicsit “tudományosabb”, biológiai oldalával is foglalkozni kell ahhoz, hogy minél jobban megismerjük ezt a kis világot.

Egy kedves ismerősömtől kaptam néhány nagyon hasznos forrásanyagot, amit szép lassan elkezdek feldolgozni, és ahogy haladok vele, igyekszek itt megosztani az információkat.

Rákok alosztálya

Az ízeltlábúak törzse (Arthropoda) alkotja az állatvilág legnagyobb törzsét. Nevük onnan ered, hogy a végtagjaik ízekre tagolódnak. Ezen kívül közös ismertetőjegyük, hogy van egy külső, kitinből álló vázuk, amelyet időnként levedlenek. Az ízeltlábúak törzse három nagy csoportra osztható: kopoltyút viselő,vízben élő rákok, levegőből lélegző pókszabásúak, illetve speciális légcsövekkel lélegző tracheaták, mint pl. a rovarok.

Az ízeltlábúak közül számunkra a legérdekesebb a rákok osztálya  (Crustacea). A rákok közös jellemzője, hogy vízből lélegeznek, emiatt kopoltyúval rendelkeznek, vagy pedig ha nincs ilyen nekik, akkor a testük bizonyos felületén történik a gázcsere. A rákok fején, a szájnyílás előtt 2 pár csápjuk van, míg a többi ízeltlábúnak csak egy, esetleg egy se. A rákok kültakarója egy kitinpáncél, amely nem képes nőni az állattal együtt, így időnként kénytelenek levedleni. Itt szeretném megjegyezni, hogy a rákok színe  a bőr alsó rétegét átható festékanyagokból ered, természetesen innen származik a garnélák gazdag színvilága is. Ezek a kromatoforák nem állnak az idegrendszer közvetlen uralma alatt, hanem a belső elválasztású mirigyek szabályozzák a működésüket.

A rákok szervezete

A rákok teste több szelvényből áll. Eredetileg minden egyes testszelvényhez egy pár végtag tartozott, amelyek mind egy közös alapformára, a hasadtlábra vezethetők vissza. Ezek a lábak a harmadik íztől kezdve elágaznak, kivéve az első végtagpár, az első csápok (antennulák). A második csáppár (külső antennulák) a hasadtláb jellegét mutatják. A következő testfüggelékek az állkapcsok: egy pár felső állkapocs (mandibula) és két pár alsó állkapocs (maxilla). Sok esetben a torvégtagok közül is néhány pár segédállkapocsként vagy állkapcsi lábakként (maxillipeda) csatlakozik az állkapocshoz. A következő torvégtagok járólábakká (pereipoda) fejlődtek. A potrohlábak (pleopoda) a magasabb rendű rákoknál úszásra vagy légzésre szolgálnak.

A rákok idegrendszere agyból, garat alatti dúcból és hasdúcból áll. Érzékszerveik gyakran jól fejlettek: szemeik egyszerűek, egyes esetekben csak 1-1 van, máskor pedig sok szemcséből álló két összetett szemük van.

A legtöbb rák váltivarú, és a kicsik a kikeléskor a petékből nem a végleges formában, hanem lárvaként kelnek ki, majd pedig átalakuláson (metamorphosis) mennek keresztül, annak érdekében, hogy elérjék a végleges formájukat. Az alsóbb rendű rákok naupiluszként kelnek ki: tojásdad alakú állatkák, egy szemmel és 3 pár lábbal. Mások meta-naupiluszként kelnek ki: nekik már 1-2 pár állkapcsi lábuk is van. A felsőbb rendű rákok sok esetben zoea alakban kelnek ki: megnyúlt, apró lárvák, 7-8 pár végtaggal, csápokkal és 2 összetett plusz egy hatmadik homlokszemmel.

A rákokat két csoportra lehet osztani: alsórendű rákok (Entomostraca) alosztálya, melyeknél a testszelvények száma nem mutat merev szabályt. Ide tartoznak a levéllábú rákok, a kagylós rákok, az evezőlábú rákok, a haltetvek és a kacslábú rákok.

A másik nagy csoport a felsőrendű rákok alosztálya (Malacostraca). Az esetükben a testszelvények száma azonos: a fej és torszelvények száma 13, míg a potrohszelvényeik száma egy kivételtől eltekintve 7, tehát 20 szelvényből áll a testük. Többek közt ide tartoznak az ászkarákok, a bolharákok és a tízlábú rákok.

Felsőrendű rákok törzsfája

A következő hasonló jellegű postban a tízlábú rákokkal fogok egy kicsit részletesebben foglalkozni.

Forrás:

  • Brehm – Az állatok világa
  • Uránia – Állatvilág