Még a tél folyamán kaptam egy csokornyi (pontosabban egy párnányi) riccia-t Viktortól, így gondoltam pár sor keretében megemlékezek erről a kis növényről.
A növény eredeti élőhelyéről nincsenek információim, az egész világon elterjedt, gyakorlatilag bárhol fellelhető. Mivel a Riccia fluitans is a mohák közé tartozik, így nincsenek gyökerei és a levelei is (ha annak lehet nevezni) fura elágazó képződmények, leginkább egy faágra hasonlítanak.
Egy rögzített bokor
Ha a növény nincs rögzítve, akkor ezek a kis ágak összekapcsolódnak egymással és a víz felszínén úsznak. Megfelelő világítás esetén egy-egy csomót érdemes kisebb kövekre, egyéb tereptárgyakra rögzíteni, nagyon érdekes kis tájképet lehet vele létrehozni. Amennyiben a növényt nem rögzítjük, hanem csak a víz tetején lebeg, akkor gondoskodni kell a növény ritkításáról, mert könnyen előfordulhat, hogy benövi a teljes vízfelületet, és így nem jut az akváriumba elegendő fény.
Piros, fehér, zöld 🙂
Ezt a növényt is azért szeretem, mint az összes többi mohát: Gyors növekedése segít a nitrát szint kordában tartásában, nincsenek különösen nagy igényei, így az én fényszegény akváriumaimban is el tud boldogulni. Természetesen garnélák nagyon szeretnek a kis bokrokban keresgélni, és nem utolsó sorban egy kis plusz zöld felületet csempészhetünk be vele az akváriumba.
Kicsit közelebbről
A méretek érzékeltetése: riccia, golyóstoll, killi ikra
🙂 Szívesen odaadtam neked Pisti. A mostani akimba nem igazán tudtam elhelyezi, kidobni meg nem volt szívem. Remélem a garnéláid örömmel elbogarásznak benne. 🙂
Tényleg nagyon szapora faj. Képes pár hét leforgása alatt az egész víz felszínt lefedő “szőnyeget” alkotni. Sajnos a rejtélyes almacsigák (Pomacea bridgesii)egyik kedvenc “fitnesz salátája”…
Eddig még nem fordult meg a fejemben, hogy teszem azt, az aljzathoz rögzítsem, de a fotóidat látva Maiestro, teszek egy próbát!