20 12, 2020

Szelektálás

által|2020-12-20T10:16:03+01:00december 20th, 2020|általános ismertető|3 hozzászólás

Ha szép és jó minőségű garnélákat szeretnénk kialakítani és hosszú távon fenntartani, akkor elengedhetetlen, hogy szelektáljuk a garnéláinkat. Amennyiben csak az a célunk, hogy legyen egy kisebb/nagyobb takarítóbrigád és nem vagyunk nagyon fanatikus garnélatartók, akkor igazából nincs jelentősége ennek, mert ekkor épp lehet, hogy az adja meg a szépségét a garnélatartásnak, hogy sokféle, változatos kis garnélák kapirgálnak az akváriumban. Arra érdemes figyelni, hogy a Neocaridina garnélák esetében könnyen előfordulhat, hogy egy idő után a kezdetben vásárolt nagyon szép, például piros sakura csapatunkból az utódok egy idő után elkezdenek elhalványulni, és csak nagyon kevés fogja a szép piros színt továbbvinni, ha nem figyelünk oda a megfelelő szelektálásra, de ez kb minden garnéla igaz.

Egy csapat fekete backline/fishbone, látszik hogy kik azokat akiket ki kell szedni

Én sem szelektálom az összes változatomat – pl a dennerlik, a calceok gyakorlatilag nincsenek szelektálva egyáltalán, illetve van egy nagyon vegyes taitibee akváriumom, amiben szintén nem szelektálok. Azoknál a változatoknál, ahol viszont mégis csinálom (és ebből van a több, igazából ahol nem csinálom az csak a kivétel) ott alapvetően 3 féle garnélám van: az egyik, amit megtartok az akváriumban, ők azok, akik megfelelnek az általam elképzelt, tartani kívánt példánynak, a következő aki nem annyira szép, mint szeretném, de nem is olyan rossz, ezek a garnélák kerülnek a fent említett vegye taitibee akváriumba és fognak egymással szépen keveredni, sokasodni, hogy akár valami izgalma is kijöhessen belőle. Illetve van egy harmadik változat, aki az előző kettőnél kevésbé tetszik, ők viszont a szelekció után befejezik a pályafutásukat (fagyasztóba szoktam tenni őket, ahol szépen lelassulnak és kvázi “fájdalommentesen” elalszanak, hiszek benne, hogy így szenvednek a legkevesebbet).

Nem olyan rossz PRL ek, de itt látszik, hogy van akinek mennie kell

Mielőtt nekikezdünk kiszedegetni tucatszám a garnéláinkat az akváriumokból tisztában kell lennünk azzal, hogy pontosan mi is a célunk. Tudnunk kell, hogy milyen garnélát szeretnénk hosszú távon tartani -> legyen piros a lába, legyen egy adott mintája, stb, stb. Én általában azt az elvet követem, hogy azokat a garnélákat hagyom meg, akik megfelelnek ennek az elvárásnak. Másik lehetőség, hogy azokat szedegetjük ki, amelyek “nem tetszenek”, ami azért sokkal megengedőbb, kevésbé szigorú.

Én általában 2-2,5 évente szoktam újraindítani az akváriumokat, kb ennyi idő alatt merül ki a talaj, és ilyenkor szoktam egy nagyon drasztikus szelektálást csinálni: csak a legszebb 20-40 garnélát tartom meg és viszem tovább az új akváriumba, általában 1 hím, 5 nőstény arányban. Ezen kívül pedig rendszeres időközönként leülök 1-1 akvárium elé és amilyen alaposan csak lehet átválogatom a garnélákat. Ilyenkor nem feltétlen szoktam kipakolni mindent az akváriumból, így biztosan nem veszek észre minden kivenni való példányt, emiatt kell rendszeresen csinálni.

Piros taitibee garnélák – itt még nagyon hosszú az út, de kell, hogy legyen egy tiszta kép, hogy milyen garnélákat szeretnénk, mi a célunk

Általában 5-12mm garnélákat érdemes alaposan átválogatni, ennél kisebb méret esetében még változhat a színük, a mintájuk, ennél nagyobb méret esetében pedig már akár ivarérett is lehet a garnéla, így azt veszélyeztetjük, hogy elkezd szaporodni. A kiszelektált garnélák aránya nagyban függ attól, hogy milyen változatról van szó, mennyire stabil a törzsünk. Ami stabilnak mondható, szerintem egy olyan 50% ot ott is érdemes kivenni, ami pedig kevésbé stabil (pl galaxy) ott 20-25% szokott megmaradi, de az olyan változatoknál, mint pl a boa szerintem csak kb 5% fog megmaradni (ez lesz a holnapi feladatom). Fontos megemlíteni, hogy én szgorúan tartom magam ahhoz, hogy ha egyszer egy garnélát kivettem egy akváriumból, akkor ő semmiképp sem fog oda visszakerülni, ha esetleg egy idő elteltével vátozik akár a mintája, akár a színe a jó irányba.

Összességében nem mindig örömteli dolog kiszelektálni a garnélákat, és sokszor elég nehezen teszi meg az ember, de nem is feltétlen szükséges mindenkinek. Azonban ha szeretnénk jó minőségű, szép állományt fenntartani, esetleg javítani a meglévő állományunkon, akkor elengedhetetlen.

17 06, 2009

Celestichthys margaritatus alias “galaxy razbóra”

által|2017-01-04T21:00:21+01:00június 17th, 2009|Egyéb, egyéb élőlények|4 hozzászólás

Általában a legtöbben nem kifejezetten a garnéláknak állítanak össze akváriumot, hanem szeretnének bele halakat is tenni, emiatt az egyik leggyakrabban feltett kérdés, hogy milyen halat lehet a garnélák mellé. Ez elég összetett kérdés, korábban már írtam egy postot is  róla… Nem sok olyan hal van, amit nyugodt szívvel ajánlok a garnélák közé, most ezek közül az egyik kedvencemet szeretném bemutatni, az úgynevezett “galaxy razbórát”. A másik kedvencem Boraras brigittae, de sajnos őket még nem tartottam soha.

“Galaxy razbóra”

Mindössze pár éve, 2006-ban fedezték fel Mianmarban ezt a gyönyörű kis halacskát, és nagyon hamar hatalmas népszerűségre tett szert az akvaristák között, megjegyzem nem méltatlanul. Ennek a kis halnak már a neve is sok bonyodalmat okoz: eleinte galaxy razbóra néven híresült el, de miután alaposabban megvizsgálták a halat, kiderült, hogy nem is razbóra, hanem dánió, úgyhogy “gyöngy dánió” néven kezdték emlegetni.

Felül hím, alul nőstény

Én tavasszal jutottam hozzá az első példányokhoz, szerencsére sikerült olyanokat vásárolnom, amik nem vadon fogottak voltak, hanem már tenyésztettek. Tényleg rendkívül figyelemreméltó kis teremtések: piros, kék és világos színek keverednek bennük. Mint a legtöbb halnál, náluk is igaz, hogy a hímek sokkal színesebbek, mint a nőstények.

Méretük miatt bátran lehet őket tartani kicsi, akár 20-30 literes akváriumokban is.  A tenyésztett példányok tartása különösebb nehézséget nem jelent, tiszta vizű, megfelelő szűréssel ellátott akváriumban boldogon fognak úszkálni. Ahogy megfigyeltem az élő eleség mellett elfogadnak jó minőségű száraz eledel is, bármiféle gond nélkül.

Ikrával telt nőstény

A szaporításuk sem okoz nagyobb problémát: én 1-1 párt tettem külön, mikor láttam, hogy szépen be van telve a nőstény. Friss csapvíz és RO víz keverékével feltöltött ívatómedencébe tettem őket, másnapra vagy harmadnapra le is ívtak, 10-12 ikra lett egy nősténytől. Ami számomra meglepő volt, hogy az ivadékok a szülők méretéhez képest viszonylag nagyok voltak, így frissen keltetett sórákkal indítottam őket. Persze valószínűleg volt elhullás, ha biztosra akarunk menni, akkor papucsállattal kezdjük az etetésüket.

Aki egy szép kis színes és különleges halat keres, amit akár garnélákkal is  szeretne társítani, bátran induljon neki felkutatni Celestichthys margaritatus-t. Azt hiszem senki nem csalódni bennük, miközben az orra előtt úszkál belőlük egy kis csapat 😉

Go to Top