egyéb élőlények

Ha megengeditek egy rövid személyes történettel kezdeném ezeknek az apró rákoknak a bemutatását. Nagyon sokan felteszik nekem azt a kérdést, hogy hogyan is kezdődött ez a garnéla őrület nálam. Ha emlékeim nem csalnak 6-7 évvel ezelőtt az AME rendezett egy kiállítást még a KUSZA-ban. A sok kiállított akvárium közt volt egy kicsi, amiben szétszedett gömbmohák voltak emlékeim szerint néhány faággal, talán kövekkel és benne néhány piros kis ollós valami.

Miután nem sikerült azonnal kiderítenem, hogy mik is azok, elkezdtem keresgélni, és arra a következtetésre jutottam, hogy biztos red cherry garnélák voltak. Mint utólag kiderült, nem red cherry garnélák voltak az akváriumban, hanem CPO-k… Tehát végül ezeknek a kis rákoknak köszönhetem, hogy elindult anno az érdeklődésem a garnélák iránt.

Eredetileg a Cambarellus Patzcuarensis, vagy más néven a mexikói törperák a mexikói Lago de Pátzcuaro tóból származnak, de megtalálhatók a környező kis patakokban, forrásokban is. Az eredeti színváltozat természetesen nem narancssárga, hanem szürkés, kékes, barnás színű. Az akváriumokban elterjedt narancssárga változat ennek az eredeti színváltozatnak egy mutációja, ami kis számban megtalálható az eredeti élőhelyén is.

Mint ahogy a neve is mutatja, a narancssárga különböző árnyalataiban létezik ez a garnéla, alapvetően náluk is elmondható, hogy minél erősebb, élénkebb színű, annál szebb példányról van szó. Ezek a kis rákok nem nőnek nagyra, a kifejlett méretük 4-5 cm lesz mindössze. A kisebb méretük és élénk színük miatt váltak szélesebb körben is ismertté az akvaristák közt. Jellemző rájuk, hogy sok rákkal ellentétben nem bántják a növényeket.

Tartásuk nem okoz nagy nehézséget, széles vízparaméterek közt tarthatók, tehát akár sima csapvízben is nyugodtan tarthatjuk őket. Ha nagyon lágy vízben szeretnénk elszállásolni őket, gondoskodni kell a megfelelő kalcium utánpótlásról. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ideális vízhőmérséklet számukra a 22-24 fok, ennél nem szeretik a melegebb vizet.Gyakorlatilag mindenevők, tehát a különböző zöldségektől kezdve, a vörösszúnyog lárván át, a mesterséges eledeleken keresztül szinte mindent megesznek, azonban gondoskodni kell a változatos étrendről!

Méretükből adódóan kis akváriumban (30-40 liter) is sikeresen lehet őket tartani, esetleg szaporítani, azonban biztosítani kell a számukra elegendő búvóhelyet, mert hajlamosak agresszíven viselkedni egymással (épp emiatt szüntettem be én is a tartásukat), ez megoldható kövek, fák, cserepek, egyéb tereptárgyak elhelyezésével.

A rákok kb 4-5 hónapos korukban válna ivaréretté, de a nemi jellegek már hamarabb észrevehetők. A nekem megkülönböztetése viszonylag egyszerű, ugyanis csak a hímeknek van párzólábuk, ez a nőstényeknél hiányzik. Amint a nőstény megtermékenyítésre kész, a hím rák a hátára fekteti őt, majd megtermékenyíti. A peték pár napra jelennek meg a nőstény potroha alatt. Jóval több petét szokott hordani, mint ahogy azt általában a garnéláknál megszokhattuk. A petékből 3-4 hét alatt kelnek ki a kis rákok, akik alakra olyanok mint a szüleik, csak mindössze 2-3mm nagyságúak és átlátszóak.

Nemek megkülönböztetése, fotó Silane

Garnélákkal nem érdemes társítani, mert egyes állítások szerint gyakran megesik, hogy a hím CPO a nőstény garnélát potenciális partnernek tekinti, és gyakorlatilag “megerőszakolja”…

Kiegészítésnek még hozzátenném, hogy a narancssárga változat mellett létezik CP Black is, azaz fekete színű, de ők közel sem olyan elterjedtek, mint ez a kis narancssárga színű testvére.

Korábban, még Egerben tartottam én is egy rövid ideig CPO rákokat, azonban nem tetszett, hogy viszonylag agresszívek voltak, aztán mikor sikerült egy újabb garnéla változatra szert tennem, nem volt kérdés, hogy ki az, akinek mennie kell… Jelenleg már régóta nem tartok rákokat, összesen egy fél éves kalandom lehetett velük, egy csapat pici született anno, mielőtt elkerültek tőlem.

Nem sok olyan halfaj van, amit nyugodt szívvel, bátran merek ajánlani garnélás akváriumba, garnélák mellé, de ez az apró halacska ilyen. Korábban, mikor elkezdtem “komolyabban” foglalkozni az akvariztikával, akkor mint ahogy nagyon sokan másoknak is, nekem is különféle, kis testű elevenszülők voltak az első halaim (platti, endler), már akkor az elején nagyon megszerettem őket.
Pontosan nem is emlékszek, hogy mikor találkoztam ezzel a fajjal először, de legalább 4 évvel ezelőtt volt. Már akkor nagyon lenyűgöztek ezek az apróság, azonban sajnos valami miatt eltűntek az akváriumból. Ősszel azonban Pasaréti Gyulától ismét sikerült hozzájutnom néhány példányhoz, akik azóta is jól vannak.

Neoheterandria elegans

A Neoheterandria elegans a Poeciliidae családba tartozik, csakúgy mint ahogy sok más közismert elevenszülő (guppi, xifó…), eredeti élőhelye a kolumbiai Rio Truando. Elsősorban a hal mérete és természete miatt ajánlom nyugodtan garnélák mellé, mivel békés természetű és mindössze 2-2,5cm méretűre nőnek meg.

N. elegans

Mint ahogy korábban írtam, ez a halfaj elevenszülő, a hím egy úgynevezett gonopódiummal rendelkezik, amely segítségével meg tudja termékenyíteni a nőstényeket, akik a nagyjából 4 hét “terhesség” után hozzák világra az utódokat. Jellemző rájuk, hogy nem egyszerre születik meg az összes kicsi, hanem folyamatosan, naponta 2-3 apróság jön világra. Nehézséget jelenhet a kicsik táplálása, a méretükből adódóan, azonban frissen keltetett artemia naupilusszal sikeresn fel lehet nevelni őket.

N. elegans

Az elegans tartása nem okoz nagy problámát: szereti a lágyabb, és 24-25 fokos vizet, így rengeteg garnéla mellé bátran betehetjük őket. Természetesen gondoskodni kell a megfelelő táplálásukról, elfogadják a száraz eleséget is, de fontos, hogy élő elséget is kapjanak. Mindent összevetve bátran ajánlom mindenkinek ezt az apró kis ékszert. Különleges kis fekete csíkokkal és ragyogó aranysárga folttal tarkított színezete miatt minden akvárium dísze lehet.

Vacsi

Az eddigiek során nem foglalkoztam túl sokat a halakkal, mert ugye itt a blogon az elsődleges akváriumi élőlény természetesen a garnéla 🙂 Azonban most annak apropóján, hogy nagyjából 2 év szünet ismét tartok néhány halat, essen néhány szó erről a kis színes elevenszülőről.

Az első endlereket 1937-ben, Venezuelában Franklyn F. Bond gyűjtötte be, majd később 1975-ben John A. Endler-nek köszönhetően került ismét be a köztudatba ez a faj, azonban a tudományos leírása csak 2005-ben történt meg. Sokan a mai napig tévesen azt gondolják róla, hogy ez a hal is egy guppi változat, azonban nem, az endler egy teljesen különálló halfaj, bár az igaz, hogy nagyon közeli rokonságban áll a guppival, sőt egymással képesek szaporodni is.

Endler hím

Tartásuk nem okoz nehézséget, nyugodtan lehet őket tartani szobahőmérsékletű csapvízben, azonban persze mindenképp gondoskodni kell az akvárium szűréséről! Tapasztalataim szerint gyakorlatilag mindenféle eleséget elfogadnak, de természetesen a legszebbek és legegészségesebbek akkor lesznek, ha változatosan, jó minőségű eleséggel etetjük őket. Gondoskodjunk a rendszeres élő eleség mellett arról is, hogy időnként zöldeleséget is kapjanak.

Fiatal hím

A nemek megkülönböztetése nagyon egyszerű, a nőstények nagyobbak (3-4cm) és egyszínű ezüstös szürkék, míg a hímek kisebbek (2-2.5cm) és rendkívül változatos színűek – felfedezhető rajtuk a fekete, kék, narancssárga, piros, zöld és még ki tudja milyen színek, melyek akkor a legerőteljesebbek mikor épp pózolnak a “szívük választottjának”. A hímeknél megfigyelhető a genopódium, míg a nőstényeknél az úgynevezett terhességi folt.

Nőstény, jól látható terhességi folttal

Szaporításuk nem jelent nehézséget, a kicsik viszonylag nagyok, születésük után rögtön elfogadják a frissen kelt artemiát. Ideális körülmények közt tartva gyorsan nőnek, és 2-3 hónapos korukra már ivaréretté válnak. A nőstény egy ellés alkalmával 15-25 kicsit hoznak világra, amit akár havonta képesek megismételni.

Kis csapat

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a garnélákkal lehet-e őket társítani… Alapjában véve az endlerek békés halak, bár naphosszat szinte megállás nélkül kergetőznek egymással az akváriumban. Gyakorlati tapasztalataim nincsenek ezzel kapcsolatban, azonban az egészen biztos, hogy nagyobb méretű garnélákkal (amano, spergető, stb) gond nélkül lehet őket egy akváriumban tartani. Úgy gondolom, hogy a kisebb Neocaridina és Caridina fajok felnőtt példányait nem bántják, azonban valószínűleg a frissen megszületett garnéla apróságok közül időnként levadásznak néhányat. Ha elegendő növény és egyéb búvóhely van az akváriumban a kis garnélák számára, akkor egészen biztos, hogy lesznek olyan kicsik, akik gond nélkül felnőnek ezeknek a kis színes halaknak a társaságában.

Párocska

Nem igazából vagyok egy hatalmas csiga őrült,ebből kifolyólag nem is igazán ismerem őket, de gondoltam megosztom, hogy milyen csigákat is tartok a garnélákkal együtt.

A maláj tornyos csiga az, amiből a minden akváriumban van, róluk már írtam is bővebben, úgyhogy rájuk most nem térek ki újból.

Ezenkívül mindössze 3 féle csigát tartok:

Planorbis: Ez egy rendkívül elterjedt csiga, talán postakürt csiga néven emlegetik. Igazából ez az a faj, amit mindenképp el akartam kerülni, de tavaly tavasszal kaptam belőlük néhány érdekes példányt: kéket és rózsaszínt. Sajnos a rózsaszínűeket valahogy sikerült elpusztítanom, mostanra mindössze néhány kék egyed maradt. Ami miatt ezek tetszenek, hogy valóban egész érdekes kék színű a házuk. Ahogy megfigyeltem, a növényeket nem különösebben rágják, szerencsére nem is nagyon szaporodnak, időnként mindössze 1-2 kis csigát találok az akváriumban, így ez a pár felnőtt békében megél a red cherry csapattal.

Clithon: Ez volt az a csiga, amit “meglátni és megszeretni”. Nagyon szép színes, érdekes, több változata is van, ráadásul elég kicsi is. Gondoltam, ahogy lesz lehetőségem be is szerzem őket. Sikerült is a hadművelet, kaptam 10 kis csigát. Nagyon jópofák tényleg a sárga-fekete színekkel és a kis “szarvakkal”. Egy probléma van velük, hogy szépen lassan elkezdtek megfogyatkozni… Azt hiszem mostanra 2 él csak a csapatból. Az biztos, hogy a szaporodásukhoz sós víz szükséges, de lehetséges, hogy pusztán az életben maradásukhoz is elengedhetetlen a só… Sajnos.

A túlélő

Vegyes csapat

Tylomelania: A híres sulawesi csiga… Ahogy meglettek a sulawesi garnélák, gondoltam, hogy kerítek nekik hozzájuk való csigát is 🙂 Rengeteg változat/faj létezik ebből a csigából, ahány féle, annyi színű. Nekem a legjobban ez a sárga tetszett meg, a “yellow rabbit snail”. Azt hiszem ez az a csiga, ami a legjobban tetszik. A teljesen irracionális kinézetével, borzasztó lustaságával egyszerűen lenyűgöz 🙂 Ha minden igaz elevenszülők, és akváriumi körülmények között is gond nélkül szaporodnak. Egyetlen “negatívum” számomra, hogy túl nagyra nő, de hát ő ilyen, ideális lakótárs a kis kardinális garnélák mellé.

A “sárga nyúl”

Épp felébredt, kicsit még gyűrött az arca 🙂