egyéb élőlények

Főoldal/egyéb élőlények
19 10, 2019

Társítás

által|2019-10-19T14:08:28+01:00október 19th, 2019|általános ismertető, egyéb élőlények, minden más|0 hozzászólás

Az utóbbi időben feljött az a kérdés, hogy milyen egyéb állatokkal lehet együtt tartani. Korábban már írtam pár gondolatot a halakkal való összebútoroztatásról: http://szentgyogarnela.hu/?p=293 de nézzük meg ismét ezt a témakört.

A garnélák mellett nekem minden akváriumomban vannak csigák. Mind közül a kedvencem a maláj tornyoscsiga (Melanoides tuberculata). Ők az aljzaton, az aljzatban túrnak, összeszedegetik a maradékokat, amik megmaradnak a garnélák után, illetve azzal, hogy jönnek-mennek átmozgatják a talajt, ami szintén nagyon hasznos. Nálam minden akváriumban vannak, kb 10-20 db ot szoktam tenni, amikor indítom az akváriumot, utána pedig szépen elszaporodnak.

Maláj tornyoscsiga, Forrás: Internet

Rengeteg egyéb csigát szoktak még akváriumban tartani, mint pl almacsiga (Pomacea bridgesii), süncsiga (Clithon corona), postakürt csiga (Planorbella sp). Ezekben az az érdekesség számomra, hogy sok mindegyikből sok különböző szín is létezik, elég nagy a választék belőlük, biztos mindenki tud találni olyat, ami neki tetszik. A csigák közül még megemlítem a sulawesi csigákat (Tylomenalia), amelyek az emúlt években lettek nagyon népszerűek, ők is rendkívül változatosak. Sok esetben épp az szokott lenni a gond, hogy nagyon elszaporodnak a különböző csigák az akváriumban, amire kézenfekvő megoldás a csigaevő csiga (Anatome helena), én azonban nem javaslom senkinek ezeket a csigákat. Számos történetet, videot lehet találni, amikor ezek a csigák megtámadják a garnélákat – ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy mennyire volt életképes az a garnéla, lehet h azért kapta el a csiga, mert már nagyon gyenge példány volt, de éjszaka, sötétben, mikor a garnélák lelassulnak, elég könnyen előfordulhat h áldozatul esnek a csigának. Én tartom, hogy jobb a biztonság…

Almacsigák, Forrás: Internet
Süncsigák, Forrás: Internet
Postakürt csiga, Forrás: Internet

Nagyon sok akváriumban megjelennek a hólyagcsigák (Haitia acuta), ezeket általában senki sem direkt telepíti az akváriumban, hanem növényekkel kerülnek be. Sok vizet nem zavarnak, nekem nem nagyon tetszenek, szóval vívom velük a szélmalom harcomat, minden vízcserénél amennyit csak tudod leszedek belőlük… A csigák esetében arra érdemes figyelni, főleg a nagyobbaknál (almacsiga, sulawesi csigák), hogy ha elpusztulnak, akkor nagyon gyorsan ki kell venni a vízből, mert könnyen tönkre tudják tenni a vízminőséget.

Természetesen a nagy kérdés, hogy milyen halakkal lehet együtt tartani a garnélákat. Nekem erre viszonylag egyszerű a válaszom: A garnéláknak semmilyen hal sem jó. Ha nem is eszik meg őket, a halak akkor is zavarják a garnélákat. Persze nem mindenkinek az a célja, hogy csak garnélák legyenek az akváriumban, és szeretnének halakat is tartani.

Ha nagyon általánosítani szeretnék, akkor elmondható, hogy ami befér a hal száján, azt megeszi (és elég nagyra tudják nyitni a szájukat…). Amennyiben belegondolunk, hogy mekkorák a kis garnélák, amikor megszületnek, akkor könnyen el tudjuk képzelni, hogy gyakorlatilag bármelyik halnak nagyon finom falat lehet.

Persze vannak kisebb, békésebb halak, akik mellett el tudnak élni a garnéláink, és még akár szaporodni is tudnak, főleg ha van elég rejtekhely a kicsiknek. Az utóbbi években nagyon népszerűek lettek a “nano” halak – törperazbórák, otocinclus, galaxy dánió, endler, kicsi kalászhalak, stb. Ezek a kis halak lehetnek jó választások, ha mindenképp szeretnénk a garnélák mellé valamilyen halacskát is tenni. Rendkívül szép, színes fajok is vannak, köztük és mivel nem túl nagyok, így az összebútorozás még akár hosszútávú is lehet.

Törpedánió, Forrás: Internet
Galaxy dánió, Forrás: Internet
Neoheterandria elegans, Forrás: Interner

Egyesek szokták CPO-val, vagy egyéb rákokkal egy akváriumban tartani a garnélákat, de itt sem mindig egyértelmű, hogy mennyire működőképes a társítás, az biztos, hogy a garnélák számára nem optimális. Ezeken kívül nem nagyon tudok elképzelni más állatokat, amivel együtt lehetne tartani a garnélákat. Nagyobb halak, békák gyorsan megennék őket.

Ollós rák Thaiföldről, Forrás: Interner

22 05, 2012

CPO – a narancs törpe

által|2017-01-04T21:00:04+01:00május 22nd, 2012|Egyéb, egyéb élőlények|3 hozzászólás

Ha megengeditek egy rövid személyes történettel kezdeném ezeknek az apró rákoknak a bemutatását. Nagyon sokan felteszik nekem azt a kérdést, hogy hogyan is kezdődött ez a garnéla őrület nálam. Ha emlékeim nem csalnak 6-7 évvel ezelőtt az AME rendezett egy kiállítást még a KUSZA-ban. A sok kiállított akvárium közt volt egy kicsi, amiben szétszedett gömbmohák voltak emlékeim szerint néhány faággal, talán kövekkel és benne néhány piros kis ollós valami.

Miután nem sikerült azonnal kiderítenem, hogy mik is azok, elkezdtem keresgélni, és arra a következtetésre jutottam, hogy biztos red cherry garnélák voltak. Mint utólag kiderült, nem red cherry garnélák voltak az akváriumban, hanem CPO-k… Tehát végül ezeknek a kis rákoknak köszönhetem, hogy elindult anno az érdeklődésem a garnélák iránt.

Eredetileg a Cambarellus Patzcuarensis, vagy más néven a mexikói törperák a mexikói Lago de Pátzcuaro tóból származnak, de megtalálhatók a környező kis patakokban, forrásokban is. Az eredeti színváltozat természetesen nem narancssárga, hanem szürkés, kékes, barnás színű. Az akváriumokban elterjedt narancssárga változat ennek az eredeti színváltozatnak egy mutációja, ami kis számban megtalálható az eredeti élőhelyén is.

Mint ahogy a neve is mutatja, a narancssárga különböző árnyalataiban létezik ez a garnéla, alapvetően náluk is elmondható, hogy minél erősebb, élénkebb színű, annál szebb példányról van szó. Ezek a kis rákok nem nőnek nagyra, a kifejlett méretük 4-5 cm lesz mindössze. A kisebb méretük és élénk színük miatt váltak szélesebb körben is ismertté az akvaristák közt. Jellemző rájuk, hogy sok rákkal ellentétben nem bántják a növényeket.

Tartásuk nem okoz nagy nehézséget, széles vízparaméterek közt tarthatók, tehát akár sima csapvízben is nyugodtan tarthatjuk őket. Ha nagyon lágy vízben szeretnénk elszállásolni őket, gondoskodni kell a megfelelő kalcium utánpótlásról. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ideális vízhőmérséklet számukra a 22-24 fok, ennél nem szeretik a melegebb vizet.Gyakorlatilag mindenevők, tehát a különböző zöldségektől kezdve, a vörösszúnyog lárván át, a mesterséges eledeleken keresztül szinte mindent megesznek, azonban gondoskodni kell a változatos étrendről!

Méretükből adódóan kis akváriumban (30-40 liter) is sikeresen lehet őket tartani, esetleg szaporítani, azonban biztosítani kell a számukra elegendő búvóhelyet, mert hajlamosak agresszíven viselkedni egymással (épp emiatt szüntettem be én is a tartásukat), ez megoldható kövek, fák, cserepek, egyéb tereptárgyak elhelyezésével.

A rákok kb 4-5 hónapos korukban válna ivaréretté, de a nemi jellegek már hamarabb észrevehetők. A nekem megkülönböztetése viszonylag egyszerű, ugyanis csak a hímeknek van párzólábuk, ez a nőstényeknél hiányzik. Amint a nőstény megtermékenyítésre kész, a hím rák a hátára fekteti őt, majd megtermékenyíti. A peték pár napra jelennek meg a nőstény potroha alatt. Jóval több petét szokott hordani, mint ahogy azt általában a garnéláknál megszokhattuk. A petékből 3-4 hét alatt kelnek ki a kis rákok, akik alakra olyanok mint a szüleik, csak mindössze 2-3mm nagyságúak és átlátszóak.

Nemek megkülönböztetése, fotó Silane

Garnélákkal nem érdemes társítani, mert egyes állítások szerint gyakran megesik, hogy a hím CPO a nőstény garnélát potenciális partnernek tekinti, és gyakorlatilag “megerőszakolja”…

Kiegészítésnek még hozzátenném, hogy a narancssárga változat mellett létezik CP Black is, azaz fekete színű, de ők közel sem olyan elterjedtek, mint ez a kis narancssárga színű testvére.

Korábban, még Egerben tartottam én is egy rövid ideig CPO rákokat, azonban nem tetszett, hogy viszonylag agresszívek voltak, aztán mikor sikerült egy újabb garnéla változatra szert tennem, nem volt kérdés, hogy ki az, akinek mennie kell… Jelenleg már régóta nem tartok rákokat, összesen egy fél éves kalandom lehetett velük, egy csapat pici született anno, mielőtt elkerültek tőlem.

16 02, 2012

Neoheterandria elegans

által|2017-01-04T21:00:05+01:00február 16th, 2012|Egyéb, egyéb élőlények|0 hozzászólás

Nem sok olyan halfaj van, amit nyugodt szívvel, bátran merek ajánlani garnélás akváriumba, garnélák mellé, de ez az apró halacska ilyen. Korábban, mikor elkezdtem “komolyabban” foglalkozni az akvariztikával, akkor mint ahogy nagyon sokan másoknak is, nekem is különféle, kis testű elevenszülők voltak az első halaim (platti, endler), már akkor az elején nagyon megszerettem őket.
Pontosan nem is emlékszek, hogy mikor találkoztam ezzel a fajjal először, de legalább 4 évvel ezelőtt volt. Már akkor nagyon lenyűgöztek ezek az apróság, azonban sajnos valami miatt eltűntek az akváriumból. Ősszel azonban Pasaréti Gyulától ismét sikerült hozzájutnom néhány példányhoz, akik azóta is jól vannak.

Neoheterandria elegans

A Neoheterandria elegans a Poeciliidae családba tartozik, csakúgy mint ahogy sok más közismert elevenszülő (guppi, xifó…), eredeti élőhelye a kolumbiai Rio Truando. Elsősorban a hal mérete és természete miatt ajánlom nyugodtan garnélák mellé, mivel békés természetű és mindössze 2-2,5cm méretűre nőnek meg.

N. elegans

Mint ahogy korábban írtam, ez a halfaj elevenszülő, a hím egy úgynevezett gonopódiummal rendelkezik, amely segítségével meg tudja termékenyíteni a nőstényeket, akik a nagyjából 4 hét “terhesség” után hozzák világra az utódokat. Jellemző rájuk, hogy nem egyszerre születik meg az összes kicsi, hanem folyamatosan, naponta 2-3 apróság jön világra. Nehézséget jelenhet a kicsik táplálása, a méretükből adódóan, azonban frissen keltetett artemia naupilusszal sikeresn fel lehet nevelni őket.

N. elegans

Az elegans tartása nem okoz nagy problámát: szereti a lágyabb, és 24-25 fokos vizet, így rengeteg garnéla mellé bátran betehetjük őket. Természetesen gondoskodni kell a megfelelő táplálásukról, elfogadják a száraz eleséget is, de fontos, hogy élő elséget is kapjanak. Mindent összevetve bátran ajánlom mindenkinek ezt az apró kis ékszert. Különleges kis fekete csíkokkal és ragyogó aranysárga folttal tarkított színezete miatt minden akvárium dísze lehet.

Vacsi

31 10, 2011

Poecilia wingei – Endler

által|2017-01-04T21:00:08+01:00október 31st, 2011|Egyéb, egyéb élőlények|0 hozzászólás

Az eddigiek során nem foglalkoztam túl sokat a halakkal, mert ugye itt a blogon az elsődleges akváriumi élőlény természetesen a garnéla 🙂 Azonban most annak apropóján, hogy nagyjából 2 év szünet ismét tartok néhány halat, essen néhány szó erről a kis színes elevenszülőről.

Az első endlereket 1937-ben, Venezuelában Franklyn F. Bond gyűjtötte be, majd később 1975-ben John A. Endler-nek köszönhetően került ismét be a köztudatba ez a faj, azonban a tudományos leírása csak 2005-ben történt meg. Sokan a mai napig tévesen azt gondolják róla, hogy ez a hal is egy guppi változat, azonban nem, az endler egy teljesen különálló halfaj, bár az igaz, hogy nagyon közeli rokonságban áll a guppival, sőt egymással képesek szaporodni is.

Endler hím

Tartásuk nem okoz nehézséget, nyugodtan lehet őket tartani szobahőmérsékletű csapvízben, azonban persze mindenképp gondoskodni kell az akvárium szűréséről! Tapasztalataim szerint gyakorlatilag mindenféle eleséget elfogadnak, de természetesen a legszebbek és legegészségesebbek akkor lesznek, ha változatosan, jó minőségű eleséggel etetjük őket. Gondoskodjunk a rendszeres élő eleség mellett arról is, hogy időnként zöldeleséget is kapjanak.

Fiatal hím

A nemek megkülönböztetése nagyon egyszerű, a nőstények nagyobbak (3-4cm) és egyszínű ezüstös szürkék, míg a hímek kisebbek (2-2.5cm) és rendkívül változatos színűek – felfedezhető rajtuk a fekete, kék, narancssárga, piros, zöld és még ki tudja milyen színek, melyek akkor a legerőteljesebbek mikor épp pózolnak a “szívük választottjának”. A hímeknél megfigyelhető a genopódium, míg a nőstényeknél az úgynevezett terhességi folt.

Nőstény, jól látható terhességi folttal

Szaporításuk nem jelent nehézséget, a kicsik viszonylag nagyok, születésük után rögtön elfogadják a frissen kelt artemiát. Ideális körülmények közt tartva gyorsan nőnek, és 2-3 hónapos korukra már ivaréretté válnak. A nőstény egy ellés alkalmával 15-25 kicsit hoznak világra, amit akár havonta képesek megismételni.

Kis csapat

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a garnélákkal lehet-e őket társítani… Alapjában véve az endlerek békés halak, bár naphosszat szinte megállás nélkül kergetőznek egymással az akváriumban. Gyakorlati tapasztalataim nincsenek ezzel kapcsolatban, azonban az egészen biztos, hogy nagyobb méretű garnélákkal (amano, spergető, stb) gond nélkül lehet őket egy akváriumban tartani. Úgy gondolom, hogy a kisebb Neocaridina és Caridina fajok felnőtt példányait nem bántják, azonban valószínűleg a frissen megszületett garnéla apróságok közül időnként levadásznak néhányat. Ha elegendő növény és egyéb búvóhely van az akváriumban a kis garnélák számára, akkor egészen biztos, hogy lesznek olyan kicsik, akik gond nélkül felnőnek ezeknek a kis színes halaknak a társaságában.

Párocska

10 09, 2009

Csigáim

által|2017-01-04T21:00:19+01:00szeptember 10th, 2009|Egyéb, egyéb élőlények|8 hozzászólás

Nem igazából vagyok egy hatalmas csiga őrült,ebből kifolyólag nem is igazán ismerem őket, de gondoltam megosztom, hogy milyen csigákat is tartok a garnélákkal együtt.

A maláj tornyos csiga az, amiből a minden akváriumban van, róluk már írtam is bővebben, úgyhogy rájuk most nem térek ki újból.

Ezenkívül mindössze 3 féle csigát tartok:

Planorbis: Ez egy rendkívül elterjedt csiga, talán postakürt csiga néven emlegetik. Igazából ez az a faj, amit mindenképp el akartam kerülni, de tavaly tavasszal kaptam belőlük néhány érdekes példányt: kéket és rózsaszínt. Sajnos a rózsaszínűeket valahogy sikerült elpusztítanom, mostanra mindössze néhány kék egyed maradt. Ami miatt ezek tetszenek, hogy valóban egész érdekes kék színű a házuk. Ahogy megfigyeltem, a növényeket nem különösebben rágják, szerencsére nem is nagyon szaporodnak, időnként mindössze 1-2 kis csigát találok az akváriumban, így ez a pár felnőtt békében megél a red cherry csapattal.

Clithon: Ez volt az a csiga, amit “meglátni és megszeretni”. Nagyon szép színes, érdekes, több változata is van, ráadásul elég kicsi is. Gondoltam, ahogy lesz lehetőségem be is szerzem őket. Sikerült is a hadművelet, kaptam 10 kis csigát. Nagyon jópofák tényleg a sárga-fekete színekkel és a kis “szarvakkal”. Egy probléma van velük, hogy szépen lassan elkezdtek megfogyatkozni… Azt hiszem mostanra 2 él csak a csapatból. Az biztos, hogy a szaporodásukhoz sós víz szükséges, de lehetséges, hogy pusztán az életben maradásukhoz is elengedhetetlen a só… Sajnos.

A túlélő

Vegyes csapat

Tylomelania: A híres sulawesi csiga… Ahogy meglettek a sulawesi garnélák, gondoltam, hogy kerítek nekik hozzájuk való csigát is 🙂 Rengeteg változat/faj létezik ebből a csigából, ahány féle, annyi színű. Nekem a legjobban ez a sárga tetszett meg, a “yellow rabbit snail”. Azt hiszem ez az a csiga, ami a legjobban tetszik. A teljesen irracionális kinézetével, borzasztó lustaságával egyszerűen lenyűgöz 🙂 Ha minden igaz elevenszülők, és akváriumi körülmények között is gond nélkül szaporodnak. Egyetlen “negatívum” számomra, hogy túl nagyra nő, de hát ő ilyen, ideális lakótárs a kis kardinális garnélák mellé.

A “sárga nyúl”

Épp felébredt, kicsit még gyűrött az arca 🙂

17 06, 2009

Celestichthys margaritatus alias “galaxy razbóra”

által|2017-01-04T21:00:21+01:00június 17th, 2009|Egyéb, egyéb élőlények|4 hozzászólás

Általában a legtöbben nem kifejezetten a garnéláknak állítanak össze akváriumot, hanem szeretnének bele halakat is tenni, emiatt az egyik leggyakrabban feltett kérdés, hogy milyen halat lehet a garnélák mellé. Ez elég összetett kérdés, korábban már írtam egy postot is  róla… Nem sok olyan hal van, amit nyugodt szívvel ajánlok a garnélák közé, most ezek közül az egyik kedvencemet szeretném bemutatni, az úgynevezett “galaxy razbórát”. A másik kedvencem Boraras brigittae, de sajnos őket még nem tartottam soha.

“Galaxy razbóra”

Mindössze pár éve, 2006-ban fedezték fel Mianmarban ezt a gyönyörű kis halacskát, és nagyon hamar hatalmas népszerűségre tett szert az akvaristák között, megjegyzem nem méltatlanul. Ennek a kis halnak már a neve is sok bonyodalmat okoz: eleinte galaxy razbóra néven híresült el, de miután alaposabban megvizsgálták a halat, kiderült, hogy nem is razbóra, hanem dánió, úgyhogy “gyöngy dánió” néven kezdték emlegetni.

Felül hím, alul nőstény

Én tavasszal jutottam hozzá az első példányokhoz, szerencsére sikerült olyanokat vásárolnom, amik nem vadon fogottak voltak, hanem már tenyésztettek. Tényleg rendkívül figyelemreméltó kis teremtések: piros, kék és világos színek keverednek bennük. Mint a legtöbb halnál, náluk is igaz, hogy a hímek sokkal színesebbek, mint a nőstények.

Méretük miatt bátran lehet őket tartani kicsi, akár 20-30 literes akváriumokban is.  A tenyésztett példányok tartása különösebb nehézséget nem jelent, tiszta vizű, megfelelő szűréssel ellátott akváriumban boldogon fognak úszkálni. Ahogy megfigyeltem az élő eleség mellett elfogadnak jó minőségű száraz eledel is, bármiféle gond nélkül.

Ikrával telt nőstény

A szaporításuk sem okoz nagyobb problémát: én 1-1 párt tettem külön, mikor láttam, hogy szépen be van telve a nőstény. Friss csapvíz és RO víz keverékével feltöltött ívatómedencébe tettem őket, másnapra vagy harmadnapra le is ívtak, 10-12 ikra lett egy nősténytől. Ami számomra meglepő volt, hogy az ivadékok a szülők méretéhez képest viszonylag nagyok voltak, így frissen keltetett sórákkal indítottam őket. Persze valószínűleg volt elhullás, ha biztosra akarunk menni, akkor papucsállattal kezdjük az etetésüket.

Aki egy szép kis színes és különleges halat keres, amit akár garnélákkal is  szeretne társítani, bátran induljon neki felkutatni Celestichthys margaritatus-t. Azt hiszem senki nem csalódni bennük, miközben az orra előtt úszkál belőlük egy kis csapat 😉

22 03, 2009

Maláj tornyoscsiga

által|2017-01-04T21:00:24+01:00március 22nd, 2009|Egyéb, egyéb élőlények|6 hozzászólás

Nem igazán vagyok a csigák nagy kedvelője, van 1-2 faj, amit lehet, hogy fogok tartani, mert tetszik, vagy mert kuriózum, ezekről később. Most essen néhány szó egy jóval elterjedtebb fajról, a Melanoides tuberculata ról, azaz a maláj tornyoscsigáról.

Maláj tornyos VS red cherry, harc az ételért

Nevéhez híven egy kis toronyra emlékeztet a háza, amelynek a színe lehet egészen világos, de akár egészen sötét is. A kifejlett mérete nagyjából 3cm körül van, talán kicsit nagyobb lesz, de azok már nagyon szörnyetegek :)A maláj tornyos csiga egyik érdekessége, hogy elevenszülő, vagy talán ál elevenszülő, mindenesetre nem rak petéket, hanem már élő pici csigák születnek, rendkívül gyorsan sokasodnak.

Világos csiga

Azért akartam néhány sort írni róluk, mert ezekből a kis puhatestűekből minden akváriumomban tettem pár darabot, mivel rendkívül hasznos szolgálatot tesznek nekünk azzal, hogy a megmaradt eleséget elpusztítják. Másik előnyös tulajdonságuk, hogy egész nap a talajban mozgolódnak, ezzel átmozgatják  és felkeverik egy kicsit.

Sötét csiga

Ne lepődjünk meg, hogy a kezdetben pár darab csigából pár hét alatt akár a tízszerese lesz, de ahogy megfigyeltem nem szaporodnak vég nélkül, valószínűleg ha elértek egy bizonyos számot, nem szaporodnak tovább.

Mindenkinek bátran ajánlom ezeket a csigákat, csak azt kell szem előtt tartani, hogy ha egyzser betettük őket az akváriumban, akkor csak komplett talajcserével lehet eltávolítani őket…

Kukucs! Fotó: Kiss Balázs

Egy csapat csiga

23 02, 2009

Egy apró dinoszaurusz

által|2009-02-23T17:53:24+01:00február 23rd, 2009|Egyéb, egyéb élőlények|21 hozzászólás

A mostani bejegyzésben egy kicsit eltérek a szokásos garnélák bemutatásától, most egy, a levéllábú rákok rendjébe tartozó kis élőlényről írok pár mondatot, ő pedig a Triops longicaudatus lenne. Sajnos a post-ot nem tudom úgy megírni, mint ahogy terveztem… Volt egy nagyobb adag talajom, amiben azt hittem, hogy lapul valamennyi triops “tojás”, és szerettem volna ennek a segítségével folyamatosan bemutatni, hogy hogyan növekednek, fejlődnek ezek a kis lények. Minden szépen is kezdődött, indítottam egy akváriumot, amibe beletettem ezt a homokot és vártam, hogy történjenek az események… Sajnos nem történt semmi, nem kelt ki semmi, úgyhogy megpróbálok az emlékekből “dolgozni”.

Háromszemű

Nagyon érdekes és találó már az elnevezésük is: a triops szó “három szeműt” jelent, mivel szemből úgy tűnik, mintha 3 szeme lenne ezeknek a rákoknak. Ha minden igaz 11 faj él belőlük a világon, ebből 2 fajjal Magyarországon is találkozhatunk, ha elég  figyelmesek vagyunk: tavaszi pajzsosrák (Lepidurus apus), nyári pajzsosrák (Triops cancriformis), sajnos nekem egyik fajjal sem sikerült összefutnom. Méretük fajtól függ, általában pár centisek. Legszembetűnőbb közös vonásuk a pajzs, ami az egész hátukat takarja. Különös, hogy nagyon sok 50-70 pár lábuk van amit úszásra és légzésre(!), azaz oxigénfelvételre használnak. A testük végén egy hosszú nyúlvány van, amivel végképp különös formát öltenek, emiatt gyakran nevezik őket “tadpole shrimp”  nek, azaz ebihal garnélának.

A különleges testfelépítés

Elég rövid ideig élnek, mindössze 1-2 hónapig, de pontosan ezért rendkívül gyorsan fejlődnek. Általában kis, zavaros pocsolyákban élnek, tavasszal, nyáron tűnnek fel és a hűvösebb idő beköszöntével (vagy a pocsolyák kiszáradásával) el is tűnnek. A szaporodásuk szintén elég különlegesnek nevezhető… Ha nem tévedek nagyot, létezik náluk mindkét nem, de a hímek nagyon ritkán, a nőstények leginkább szűznemzéssel szaporodnak. Apró petéket hordoznak a lábaikon, majd ezeket elássák a talajba. A peték rendkívül sokáig “életképesek” maradnak szárazon is. Találtak olyan petéket is, amik több mint 20 év után is kikeltek. Mikor újból vízbe kerülnek pár nap alatt kikelnek belőlük az apróságok.

Én az ebay-en találtam ezeket a kis jószágok, kifejezett kis készletben árulják őket, eleséggel, vízkezelővel miegymással. Sajnos ezzel nem jártam sikerrel, valószínűleg a saját figyelmetlenségem miatt, de nem akartam ennyiben hagyni a dolgot. Szerencsére találtam egy tenyésztőt, akitől sikerült szereznem egy újabb adag petét. Ezzel már minden rendben ment: pár nap alatt kikeltek a jószágok, akkorák voltak, mint a frissen kelt artemia, de rettentő gyorsan nőttek, gyakorlatilag naponta megduplázták a méretüket. Eleinte egész nap össze-vissza úszkáltak az akváriumban, de 1-2 hét múlva egyre többet tartózkodtak a talaj közelében, ekkor kezdett már látszódni, hogy szépen növekszik a pajzsuk is. Nagyjából 3-4 hetesen érték el a kifejlett méretüket és alakjukat, és ekkor láttam, hogy a testük két oldalán 1-1 csomóban megjelentek a peték. Olyan másfél hónapos korukban, gyakorlatilag egy hét leforgása az alatt az összes elpusztult. A homokat kiszedtem az akváriumból és eltettem, de sajnos mint írtam, nem kelt ki belőlük semmi.

Valószínűleg majd valamikor szerzek ismét néhány petét, vagy pedig figyelmesebben fogom nézni tavasztól a kis pocsolyákat 😉