Ha megengeditek egy rövid személyes történettel kezdeném ezeknek az apró rákoknak a bemutatását. Nagyon sokan felteszik nekem azt a kérdést, hogy hogyan is kezdődött ez a garnéla őrület nálam. Ha emlékeim nem csalnak 6-7 évvel ezelőtt az AME rendezett egy kiállítást még a KUSZA-ban. A sok kiállított akvárium közt volt egy kicsi, amiben szétszedett gömbmohák voltak emlékeim szerint néhány faággal, talán kövekkel és benne néhány piros kis ollós valami.

Miután nem sikerült azonnal kiderítenem, hogy mik is azok, elkezdtem keresgélni, és arra a következtetésre jutottam, hogy biztos red cherry garnélák voltak. Mint utólag kiderült, nem red cherry garnélák voltak az akváriumban, hanem CPO-k… Tehát végül ezeknek a kis rákoknak köszönhetem, hogy elindult anno az érdeklődésem a garnélák iránt.

Eredetileg a Cambarellus Patzcuarensis, vagy más néven a mexikói törperák a mexikói Lago de Pátzcuaro tóból származnak, de megtalálhatók a környező kis patakokban, forrásokban is. Az eredeti színváltozat természetesen nem narancssárga, hanem szürkés, kékes, barnás színű. Az akváriumokban elterjedt narancssárga változat ennek az eredeti színváltozatnak egy mutációja, ami kis számban megtalálható az eredeti élőhelyén is.

Mint ahogy a neve is mutatja, a narancssárga különböző árnyalataiban létezik ez a garnéla, alapvetően náluk is elmondható, hogy minél erősebb, élénkebb színű, annál szebb példányról van szó. Ezek a kis rákok nem nőnek nagyra, a kifejlett méretük 4-5 cm lesz mindössze. A kisebb méretük és élénk színük miatt váltak szélesebb körben is ismertté az akvaristák közt. Jellemző rájuk, hogy sok rákkal ellentétben nem bántják a növényeket.

Tartásuk nem okoz nagy nehézséget, széles vízparaméterek közt tarthatók, tehát akár sima csapvízben is nyugodtan tarthatjuk őket. Ha nagyon lágy vízben szeretnénk elszállásolni őket, gondoskodni kell a megfelelő kalcium utánpótlásról. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ideális vízhőmérséklet számukra a 22-24 fok, ennél nem szeretik a melegebb vizet.Gyakorlatilag mindenevők, tehát a különböző zöldségektől kezdve, a vörösszúnyog lárván át, a mesterséges eledeleken keresztül szinte mindent megesznek, azonban gondoskodni kell a változatos étrendről!

Méretükből adódóan kis akváriumban (30-40 liter) is sikeresen lehet őket tartani, esetleg szaporítani, azonban biztosítani kell a számukra elegendő búvóhelyet, mert hajlamosak agresszíven viselkedni egymással (épp emiatt szüntettem be én is a tartásukat), ez megoldható kövek, fák, cserepek, egyéb tereptárgyak elhelyezésével.

A rákok kb 4-5 hónapos korukban válna ivaréretté, de a nemi jellegek már hamarabb észrevehetők. A nekem megkülönböztetése viszonylag egyszerű, ugyanis csak a hímeknek van párzólábuk, ez a nőstényeknél hiányzik. Amint a nőstény megtermékenyítésre kész, a hím rák a hátára fekteti őt, majd megtermékenyíti. A peték pár napra jelennek meg a nőstény potroha alatt. Jóval több petét szokott hordani, mint ahogy azt általában a garnéláknál megszokhattuk. A petékből 3-4 hét alatt kelnek ki a kis rákok, akik alakra olyanok mint a szüleik, csak mindössze 2-3mm nagyságúak és átlátszóak.

Nemek megkülönböztetése, fotó Silane

Garnélákkal nem érdemes társítani, mert egyes állítások szerint gyakran megesik, hogy a hím CPO a nőstény garnélát potenciális partnernek tekinti, és gyakorlatilag “megerőszakolja”…

Kiegészítésnek még hozzátenném, hogy a narancssárga változat mellett létezik CP Black is, azaz fekete színű, de ők közel sem olyan elterjedtek, mint ez a kis narancssárga színű testvére.

Korábban, még Egerben tartottam én is egy rövid ideig CPO rákokat, azonban nem tetszett, hogy viszonylag agresszívek voltak, aztán mikor sikerült egy újabb garnéla változatra szert tennem, nem volt kérdés, hogy ki az, akinek mennie kell… Jelenleg már régóta nem tartok rákokat, összesen egy fél éves kalandom lehetett velük, egy csapat pici született anno, mielőtt elkerültek tőlem.