caridina

Igazából most kicsit bajban vagyok, hogy hogyan is kezdjek bele ebbe a bejegyzésbe, mert erről a fajról gyakorlatilag könyveket lehetne írni… Megpróbálok most egy rövidebb áttekintést tenni, lesz még több post is erről a fajról, ebben biztos vagyok.

2 éve kerültek hozzám az első crystal redek, azóta is ez a kedvenc garnélám, most 5 akváriumban tartom ezt a változatot (azaz 2 crystal red, 1 crystal black, 1 gold bee, 1 crystal red és crystal black közös akváriumom van).

Teljesen pontos besorolása még igazából nincs is ennek a fajnak, jelenleg Caridina cf. cantonensis -ként tartják számon, már találkoztam a Caridina cf. maculata névvel is. Valószínűleg sok víz fog még lefolyni a Dunán, mire megszületik a végső besorolása.

A crystal red garnéla “őse” az úgynevezett bee garnéla, ami Távol- Kelet lassú folyású, viszont tiszta és oxigéndús folyóiban él. Ennek a bee garnélának a recesszív mutációja a crystal red.

Bee garnéla, az eredeti változat, fotó: Xema Romero León

Ez a kis fekete garnéla elég nagy népszerűségnek örvendett a tenyésztők között, többen elkezdtek vele foglalkozni és rengeteg egyed született ebből a fajból.  1991 ben, az egyik ilyen tenyésztő, Hisayasu Suzuki rátalált egy piros példányra az általa tenyésztett több ezer bee garnéla között. Ez az első garnéla elpusztult, de néhány generáció múlva ismét felbukkant 3 piros egyed, ezeket elkezdte szelektív tenyésztéssel továbbtenyészteni, és több év munkája során sikerült elérnie egy olyan változatot, amelyeknek már az utódai is pirosak voltak. 1996 ban ezeket a garnélákat elnevezte “Crystal red” garnélának, a nevet le is védette. Nem olyan régen láttam egy riportot Suzuki úrral, akinek természetesen vannak még crystal redjei, de mostanában leginkább már növényekkel foglalkozik, gyönyörű mohákat termeszt az aquascaperek nagy örömére.

A crystal redek “apja”, Mr. Hisayasu Suzuki

Ez a kis pici piros fehér csíkos garnéla gyorsan elnyerte a garnélakedvelők és természetesen a tenyésztők kegyeit (megjegyzem nem méltatlanul), nagyon sok távol keleti, elsősorban japán tenyésztő kezdett e foglalkozni velük, ez a népszerűség a mai napig tart, bár mostanában mintha egy kicsit visszaesőben lenne.

Mint a többi törpegarnéla, ez a faj is kb 2-2,5 cm nagyságúra nő meg, ez esetben is igaz, hogy a hímek a kisebbek, a nőstények a nagyobbak, viszont nálunk nem olyan egyszerű a nemek meghatározása mint pl a red cherry garnélánál. Elsősorban a garnéla alakján lehet látni, hogy milyen nemű, de ehhez azért gyakorlott szem kell.

Ezek a garnélák igazán jól lágy és kissé savas vízben érzik magukat, bár megjegyzem, hogy kíváncsiságból 1 kis jószágot betettem egy másik fajhoz, ahol sima csapvíz van, ami nagyon kemény és lúgos, és kb fél éve ott él és növekszik. Fontos megjegyezni, hogy ez a faj valóban eléggé érzékeny. (Valószínűleg abból adódik, hogy nagyon kevés egyedől lettek kitenyésztve.) A hirtelen változásokat nagyon rosszul tűrik, csakúgy mint a különböző fémeket és a magas nitrát szintet (20-30 ppm). Gyakran találkozok olyan írásokkal, hogy egyik napról a másikra gyakorlatilag az addig stabil állomány 70-80 százaléka elhullik. Az esetek többségében ez mindig valami új vegyszer, vagy eleség túladagolás miatt következett be.

Természetesen a legjobb egy olyan akvárium számukra, amiben csak ők laknak, de ejtsünk pár szót a társításról. Ha más garnélákkal akarjuk együtt tartani őket, akkor legyünk tisztában azzal, hogy a többi cf. cantonensis változattal természetesen összeívik, az ivadékok termékenyek lesznek, viszont nem túlságosan dekoratívak, ha lehet ezt kerüljük. Egyéb Caridina fajokkal nagy valószínűséggel nem fog összeívni, ha minden fajból van az akváriumban mindkét nem, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy kereszteződjenek. Ha Neocaridina fajokkal akarjuk együtt tartani őket, akkor arra kell figyelnünk, hogy a Neocaridinák általában sokkal gyorsabban szaporodnak, mint a crystal redek, így könnyen előfordulhat, hogy teljesen elnyomják őket. Ezt meg lehet előzni azzal, ha “ritkítjuk” azt a fajt, ami láthatólag kezd eluralkodni az akváriumban. Halakkal való társítás során arra kell figyelni, hogy aminek befér a száján, az meg is fogja enni, de kis termetű, békés halakkal nyugodtan tartható együtt.

Mint ahogy azt leírtam a garnélás akvárium berendezésénél, nekik is fontos, hogy legyen sok moha és növény, ahol el tudnak rejtőzni. Én szivacsszűrőt használok náluk is, de egy külső szűrő itt is nagyon hasznos lehet.

Ha minden rendben van és jól érzik magukat a garnéláink, akkor 5-6 hónaposan már szaporodhatnak is. Ők is a specializált szaporodású fajok közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy nincs lárva állapot, nem szükséges sós víz sem a kicsiknek. Mikor megszületnek a picik, akkor már látszanak rajtuk a csíkok, de a végső színüket kb 1 hónapos korukra érik el.  Azt azonban megemlíteném, hogy nem szaporodnak olyan gyorsan, mint a heteropodák, a kicsik között is sokkal több az elhullás.