caridina

/Tag:caridina
29 03, 2017

Fotóözön XIV

By | 2017-03-29T21:19:43+00:00 március 29th, 2017|fotó|0 Comments

Nemrég küldtetek megmutattátok a garnéláitokat a legutóbbi fotóverseny kapcsán, így szerintem úgy fair, ha én is mutatok pár képet, az elmúlt 1-2 hónapból.

 

Az egyik aktuális kedvencem, a Calceo bee

A másik nagy kedvencem, a skunk

Piros pinto belly

Fekete pinto belly

Blue shadow mosura smiley

Green Jade

Yellow king kong

White bee

4 02, 2017

Yellow king kong

By | 2017-02-06T22:32:13+00:00 február 4th, 2017|fajok|5 hozzászólás

Néhány évvel ezelőtt 1-1 képen feltűntek élénk sárga színű garnélák, amelyekről azt állították, hogy ők nem Neocaridina változatok és ezt a garnéla formája is igazolta. Ők voltak a Yellow king kong garnélák, akiknek az eredetéről igazából nagyon sokat nem lehet tudni, hasonlóan az újabb változatok nagy részéről sem, csupán kb annyit, hogy ezek is Caridina logemanni-k, mint az összes CRS/Taiwan bee, stb. Kb 2,5 évvel ezelőtt lehetett először hallani róluk, de sem akkor, sem azóta túl sok információ nem derült ki azon túl, hogy ez az újdonság is egy taiwani tenyésztőnél jelent meg, és ő stabilizálta a vonalat (sajnos a nevét balladai homály fedi).

Érdekes, hogy őket is a Taiwan bee garnélák közé szokták sorolni (ezt mutatja a neve is), bár közel sem olyan telített színűek, mint a többi, “hagyományos” taiwan bee, és nincsenek rajtuk fehér foltok egyáltalán (még a farok végén sem).

Generációk

Az biztos, hogy valamilyen kereszteződésből jöttek ki, tippem szerint nagy szerepet játszottak a serrata változatok (többek közt a tangerin tiger) a létrehozásnál. Az érdekességük, hogy annak ellenére, hogy biztosan valamilyen keresztezés, mégis teljesen stabil változatról van szó, tehát a yellow king kong garnélák összes utódja yellow king kong lesz.

Csapat

Mint ahogy írtam fent, a yellow king kong garnélák nem olyan erős és telített színűek, mint a többi taiwan bee, azonban nagyon szép egységesen sárga színűek. Van egy olyan változata, amikor áttetsző részek is vannak a garnélán, mintha rilik lennének, ám ezek viszonylag ritkák.

Színesedő apróság

Ami a tartását illeti, mivel ők is C. logemanni garnélák, nekik is ugyanolyan víz kell, mint minden más taiwan bee változatnak: lágy és savas víz.

Nálam pár hónapja vannak a garnélák, ugyanolyan vízben, mint az összes többi Taiwan bee változat (kb 2-3nk a GH ,1-2nk a KH, PH pedig 6-6.5 körül), természetesen ők is külön akváriumban vannak, azóta szépen elszaporodtak, és meg tudom erősíteni, hogy valóban tisztán szaporodik ez a változat is.

Vacsora

Az igazi különlegessége ennek a változatnak, hogy nagyon kevés a sárga színű garnéla, ám nekik tényleg nagyon szép, élénk a színük, új, szép kis színfoltot hozott a taiwan bee garnélák közé.

8 05, 2009

Babaulti zöld

By | 2017-01-04T21:00:22+00:00 május 8th, 2009|Egyéb, fajok|6 hozzászólás

A fotós hajsza után ideje visszakanyarodni a garnélákhoz, egy újabb fajt szeretnék most ismertetni, ez pedig nem más mint a Caridina cf. babaulti “green”. A bemutatásra kerülő garnélánk a változatosság kedvéért Indiából származik, persze ha megbízhatóak az információim.

Caridina cf. babaulti “green”

A babaulti csoport számos különböző garnélát tartalmaz, melyeknek a pontos tudományos besorolása még nem történt meg, emiatt is szerepel a cf. tag a nevükben, de mind közül valószínűleg a zöld változat a legelterjedtebb.

Zöldség

A legjellemzőbb ismertetőjele ennek a garnélának, hogy zöld 🙂 Rájuk is igaz, a red cherry-khez hasonló módon, hogy a nőstények jóval élénkebb színűek, mint a hímek. Testfelépítésük egy kicsit “robusztusabb”, mint a Neocaridiná-knak, talán egy leheletnyivel nagyobbak is náluk. Ami még eléggé szembetűnő különbség a többi garnélához képest, hogy a “Rostrum” (sajnos nem tudom a megfelelő magyar kifejezést) nagyobb, jobban előrenyúlik. Érdekes, hogy képesek változtatni a színüket a “közérzetüktől” függően.

Érdekes, hogy a peték is zöldek

Ez a változat nem különösebben érzékeny a vízparaméterekre, egyedül talán a keménységre: kifejezetten kemény víz kell nekik ahhoz, hogy jól érezzék magukat. (Épp tesztelés alatt vannak néhányan, hogy mit szólnak a lágyabb vízhez…)

A szaporodásuk nem problémás, specializált típusú, viszont a kis garnélák eléggé lassan nőnek, lassabban mint a többi faj.

A fiatalság

Azt hiszem ezt a fajt bárkinek nyugodtan merem ajánlani, aki egy kicsit különlegesebb fajra vágyik, de nincs kedve vagy lehetősége a víz lágyításával foglalkozni. Ami esetleg negatívum lehet az pont a színe: eléggé el tudnak bújni ezek a kis zöld garnélák a nagy növénytengerben.

Viszontlátásra!

12 04, 2009

Hongkong garnéla

By | 2017-01-04T21:00:23+00:00 április 12th, 2009|Egyéb, fajok|6 hozzászólás

Ez a garnéla a Caridina breviata egy újabb változata, akár tekinthetjük a bumblebee garnéla unokatestvérének is. Valószínűleg ez csak egy színváltozat, nem fogják külön fajként besorolni a későbbiekben sem.

Caridina breviata ‘Hongkong’

Nagyjából minden elmondható ugyanúgy róla, mint a bumblebee-ről. Nem kifejezetten igényes, de természetesen biztosítani kell a jó vízminőséget nekik, mint az összes többi garnélának. Ezt egy kis odafigyeléssel és rendszeres vízcserékkel tökéletesen meg lehet oldani. A legjobban ő is lágy vízben érzi magát, de az egri csapvízben (kb 20 nk körüli) is vígan úszkálnak, csak a “beszoktatásra” kell nagyon figyelni. Ha nagyon fokozatosan, óvatosan szoktatjuk hozzá az ilyen kemény vízhez, akkor semmi gond nem lehet!

Táplálkozás

Ami nekem a legjobban tetszik ezekben a garnélákban, hogy minden egyes példány másmilyen, nincs két egyforma köztük. Valami apróságban biztos, hogy eltér a mintázatuk ez a változatosság teszi őket izgalmassá. Alapvetően nekem olyan tűnnek, mintha a tigris garnéla és a bumblebee közti átmenet lenne. Méretük az ezeknél a garnéláknál szokásos, 2-2,5cm. A színüket nem tudom egyértelműen leírni: alapvetően “átlátszóak”, kissé talán halvány sárgásak vagy barnásak, sötét (fekete) vonalakkal és pöttyökkel tarkítva.

Megfordul a világ

Mivel ilyen közeli rokonságban áll a bumblebee garnélával, így ezt a két fajt nem tanácsos együtt tartani, közös akváriumban. Neocaridina fajokkal biztosan nem keverednek, és elég kicsi rá az esély, hogy ha cantonensis változatokkal vannak együtt tartva, akkor kereszteződnek, bár valószínűleg nem teljesen kizárt.

Kukucs

Azt hiszem ez a garnéla azoknak lehet igazán érdekes, aki a red cherry vagy amano után szeretne egy kicsit másmilyen fajt megismerni.

Ilyen színű is van

A lakhely

9 03, 2009

Amano garnéla

By | 2017-01-04T21:00:24+00:00 március 9th, 2009|Egyéb, fajok|18 hozzászólás

Azt hiszem kevés olyan akvarista van, aki nem találkozott még ezzel a garnélával. Valószínűleg ez a faj bukkant fel legelőször a kereskedésekben és így természetesen az akváriumokban. Nekem nem tartozik a kedvenc garnéláim közé, de azért még tartok párat belőlük.

Egy hím

2006 óta a helyes megnevezése a Caridina multidentata, korábban Caridina japonica néven vált ismertté, de néhány tudományos vizsgálat fényt derített rá, hogy az általunk ismert Amano garnélát már korábban leírták C. multidentata néven.

Eredetileg Japánból, a Yamato folyóból származnak (innen ered a Yamato garnéla elnevezése is), de Koreában és Taiwanon is megtalálható. Az Amano nevet az “akvakertészet” szülőatyjától, Takashi Amano -tól kapta. Ő volt az, aki már az 1980-as években előszeretettel “használta” ezeket a garnélákat a szebbnél szebb növényes akváriumaiban, hogy kordában tartsa velük a felbukkanó algákat.

Egy nőstény

Ennek a garnélának a mérete jelentősen eltér a többi Caridina/Neocaridina fajtól, 4-6 cm nagyságot is elérhetik, ami többszöröse a többi fajnak. Lényegében átlátszó testét sötétbarna pöttyökből álló sávok tarkítják. Kereskedésekben már találkoztam kék színű Amano garnélával: ne legyenek kétségeink, ezek mesterségesen festett példányok. A  nemek megkülönböztetése nem túl nehéz, a hímek jóval kisebbek és karcsúbbak, mint a nőstények.

Nem specializált típusú a szaporodásuk, azaz a nőstény mikor elengedi a petéit, apró kis lárvák kelnek ki belőlük, amik leginkább egy-egy kis felkiáltójelre emlékeztetnek. Egy ilyen alkalommal akár sok száz lárvát is elereszthet, viszont ezeknek az apróságoknak az életben maradásukhoz sós víz szükséges. Korábban próbálkoztam a szaporításukkal, de nem jártam sok sikerrel, 2 hét alatt elpusztultak az apróságok. Ha minden igaz 20-30 g/l sókoncentráció szükséges nekik, 4-5 hét alatt alakulnak át garnélává és ekkor lehet őket áttenni az édesvízbe.

Vacsora

Ha valaki nagyobb halak mellé keres garnélát, vagy arra a célra, hogy a felszaporodott algákkal kezdjen valamit, annak nagyszerű választás lehet ez a faj. Igazából valószínűleg neki a legjobb a tűrőképessége, nem igazán érzékeny a vízparaméterekre, viszont érdemes lefedni az akváriumot, amiben tartani szeretnénk őket, mert ha nem tetszik nekik valami, akkor könnyen meglógnak és előfordulhat, hogy hónapok után az ágy alatt találkozunk velük…

3 03, 2009

Bumblebee garnéla

By | 2017-01-04T21:00:24+00:00 március 3rd, 2009|Egyéb, fajok|9 hozzászólás

A kis triops kitérő után evezzünk vissza a garnélás vizekre. Bumblebee, azaz dongó, vagy talán méh? Ha egy picit elvonatkoztatunk, azért eléggé találó egy elnevezés, mert valóban a kis csíkos testével emlékeztet ezekre a repülő “szörnyetegekre”.

A kis “dongó”

Ez a garnéla is a Caridina-k közé tartozik, Caridina (cf.?) breviata a neve, de ha jól tudom ez most eléggé képlékeny, mert elterjedt több változat is, és ha minden igaz még náluk sincsen meghatározva a pontos latin név, mint oly sok más fajnál. Tehát maradok a bumblebee megnevezésnél, így egyértelműen lehet azonosítani őket. 🙂 Szokták “Hummel” néven is emlegetni, de a Bumblebee inkább helytálló. A faj eredete eléggé homályba merül, valószínűleg Kínában és Hongkongban őshonos.

Nőstény a “terhével”

Első ránézésre gyakorlatlan szem akár össze is keverheti a crystal black garnélával, de ha egy picit jobban megnézzük, akkor azért elég nagy különbség van a 2 faj között. A testén 3-4 elég vastag barna-fekete sáv fut keresztbe, a köztük lévő rész pedig kissé fehéres, de inkább átlátszó.

Egy barnább és egy feketébb

Érdekessége, hogy egy fehér színű W alak fedezhetű fel a fejük mögött, bár nem minden egyednél. Ha stressz alatt állnak, akkor ez a barnás rész kékessé színeződik.  A kifejlett méretük talán egy kicsit nagyobb lesz, mint mondjuk a red cherry-é, de közel sem Amano garnéla: bő 2.5, esetleg 3cm körüli lesz.

W alak a feji részen

Ez is specializált faj, azaz nincs lárva alakja és nem szükséges a kicsiknek a sós víz sem. A kis garnélákon születésük után 1-2 héttel már meg lehet figyelni a sötét sávokat. Egyéb szempontból nem túlzottan igényesek, persze fontos nekik a tiszta víz, és a túl kemény vizet nem igazán szeretik, de komolyabb problémát nem jelent a tartásuk és az esetleges szaporításuk.

Csíkos apróságok

Nekem az egyik kedvenc fajom ez a garnéla, szerintem nagyon jól mutatnak, mikor egy nagyobb csapat összegyűlik az akváriumban.

Vacsorázik a banda

Bumblebee rezidencia

16 02, 2009

Tigris az akváriumban!

By | 2017-01-04T21:00:24+00:00 február 16th, 2009|Egyéb, fajok|13 hozzászólás

Na jó, nem kell rögtön arra a nagy fogú, csíkos bundájú nagymacskára gondolni 🙂 Ismét egy kis pár centis gerinctelen apróságról van szó, nem meglepő módon. A tigris garnéla a Caridina cf. cantonensis egy változata, tehát ugyanaz a faj, mint a crystal red.

Íme a tigris!

Fantázianevét a mintázatáról kapta: nagyjából átlászó, világos testét 5-6 barna vagy fekete vékony csík keresztezi. Általában az első két csík előre “hajlik”, míg a többi hátra. A feje és a farokrésze gyakran sárgás színű, de a fekete szín is megjelenhet rajtuk. Érdekes, hogy minden egyes kis jószágnak másmilyen a mintázata, nincs két egyforma közöttük. A nemek megkülönböztetése nem jelent különösebb nehézséget, bár a szín mindkét nemnél megegyezik, a nőstények jóval nagyobbak, testesebbek.

Petés nőstény

Eredetileg az első egyedeket Kínából fogták be, mint ahogy a Caridina fajok nagyrészét. Igazán nagy népszerűségnek Németországban örvend, számos német tenyésztő gyakorlatilag csak ezzel a fajjal foglalkozik. Mostanában egyre népszerűbbek a különféle színváltozatai, úgy mint a piros, kék és a fekete, mellettük pedig lehet találkozni “szuper tigris” garnélával is, de róluk majd később ejtek szót.

A tigrisek búvóhelye

Tartásuk nem jelent különösebb nehézséget, bár jobban szeretik a kissé lágyabb és természetesen a nagyon tiszta vizet. Szaporításuk nem különösebben nehéz, 4 hónapos koruk körül már képesek szaporodni. Remek választás lehet azoknak, akik a red cherry után/mellett egy kis újdonságra kíváncsiak. Érdekes, hogy a kis garnéláknál még nem látszódnak a csíkok, csak kb 1 cm-s méretnél kezdenek megjelenni.

Kezdenek megjelenni a csíkok

Arra kell figyelni, hogy nem érdemes crystal red garnélával együtt tartani, mert akkor könnyen összeívhatnak. Az utódok termékenyek lesznek, de nem lesznek különösebben szépek, bár kinek mi tetszik… Ha valakinek nagyon kísérletezni van kedve… én nem kereszteztem ezt a 2 változatot, nem is tervezem.

28 01, 2009

Crystal red garnéla

By | 2017-01-04T21:00:25+00:00 január 28th, 2009|Egyéb, fajok|41 hozzászólás

Igazából most kicsit bajban vagyok, hogy hogyan is kezdjek bele ebbe a bejegyzésbe, mert erről a fajról gyakorlatilag könyveket lehetne írni… Megpróbálok most egy rövidebb áttekintést tenni, lesz még több post is erről a fajról, ebben biztos vagyok.

2 éve kerültek hozzám az első crystal redek, azóta is ez a kedvenc garnélám, most 5 akváriumban tartom ezt a változatot (azaz 2 crystal red, 1 crystal black, 1 gold bee, 1 crystal red és crystal black közös akváriumom van).

Teljesen pontos besorolása még igazából nincs is ennek a fajnak, jelenleg Caridina cf. cantonensis -ként tartják számon, már találkoztam a Caridina cf. maculata névvel is. Valószínűleg sok víz fog még lefolyni a Dunán, mire megszületik a végső besorolása.

A crystal red garnéla “őse” az úgynevezett bee garnéla, ami Távol- Kelet lassú folyású, viszont tiszta és oxigéndús folyóiban él. Ennek a bee garnélának a recesszív mutációja a crystal red.

2596889330_1ef25a291a

Bee garnéla, az eredeti változat, fotó: Xema Romero León

Ez a kis fekete garnéla elég nagy népszerűségnek örvendett a tenyésztők között, többen elkezdtek vele foglalkozni és rengeteg egyed született ebből a fajból.  1991 ben, az egyik ilyen tenyésztő, Hisayasu Suzuki rátalált egy piros példányra az általa tenyésztett több ezer bee garnéla között. Ez az első garnéla elpusztult, de néhány generáció múlva ismét felbukkant 3 piros egyed, ezeket elkezdte szelektív tenyésztéssel továbbtenyészteni, és több év munkája során sikerült elérnie egy olyan változatot, amelyeknek már az utódai is pirosak voltak. 1996 ban ezeket a garnélákat elnevezte “Crystal red” garnélának, a nevet le is védette. Nem olyan régen láttam egy riportot Suzuki úrral, akinek természetesen vannak még crystal redjei, de mostanában leginkább már növényekkel foglalkozik, gyönyörű mohákat termeszt az aquascaperek nagy örömére.

suzuki-onsitu2

A crystal redek “apja”, Mr. Hisayasu Suzuki

Ez a kis pici piros fehér csíkos garnéla gyorsan elnyerte a garnélakedvelők és természetesen a tenyésztők kegyeit (megjegyzem nem méltatlanul), nagyon sok távol keleti, elsősorban japán tenyésztő kezdett e foglalkozni velük, ez a népszerűség a mai napig tart, bár mostanában mintha egy kicsit visszaesőben lenne.

Mint a többi törpegarnéla, ez a faj is kb 2-2,5 cm nagyságúra nő meg, ez esetben is igaz, hogy a hímek a kisebbek, a nőstények a nagyobbak, viszont nálunk nem olyan egyszerű a nemek meghatározása mint pl a red cherry garnélánál. Elsősorban a garnéla alakján lehet látni, hogy milyen nemű, de ehhez azért gyakorlott szem kell.

Ezek a garnélák igazán jól lágy és kissé savas vízben érzik magukat, bár megjegyzem, hogy kíváncsiságból 1 kis jószágot betettem egy másik fajhoz, ahol sima csapvíz van, ami nagyon kemény és lúgos, és kb fél éve ott él és növekszik. Fontos megjegyezni, hogy ez a faj valóban eléggé érzékeny. (Valószínűleg abból adódik, hogy nagyon kevés egyedől lettek kitenyésztve.) A hirtelen változásokat nagyon rosszul tűrik, csakúgy mint a különböző fémeket és a magas nitrát szintet (20-30 ppm). Gyakran találkozok olyan írásokkal, hogy egyik napról a másikra gyakorlatilag az addig stabil állomány 70-80 százaléka elhullik. Az esetek többségében ez mindig valami új vegyszer, vagy eleség túladagolás miatt következett be.

Természetesen a legjobb egy olyan akvárium számukra, amiben csak ők laknak, de ejtsünk pár szót a társításról. Ha más garnélákkal akarjuk együtt tartani őket, akkor legyünk tisztában azzal, hogy a többi cf. cantonensis változattal természetesen összeívik, az ivadékok termékenyek lesznek, viszont nem túlságosan dekoratívak, ha lehet ezt kerüljük. Egyéb Caridina fajokkal nagy valószínűséggel nem fog összeívni, ha minden fajból van az akváriumban mindkét nem, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy kereszteződjenek. Ha Neocaridina fajokkal akarjuk együtt tartani őket, akkor arra kell figyelnünk, hogy a Neocaridinák általában sokkal gyorsabban szaporodnak, mint a crystal redek, így könnyen előfordulhat, hogy teljesen elnyomják őket. Ezt meg lehet előzni azzal, ha “ritkítjuk” azt a fajt, ami láthatólag kezd eluralkodni az akváriumban. Halakkal való társítás során arra kell figyelni, hogy aminek befér a száján, az meg is fogja enni, de kis termetű, békés halakkal nyugodtan tartható együtt.

Mint ahogy azt leírtam a garnélás akvárium berendezésénél, nekik is fontos, hogy legyen sok moha és növény, ahol el tudnak rejtőzni. Én szivacsszűrőt használok náluk is, de egy külső szűrő itt is nagyon hasznos lehet.

Ha minden rendben van és jól érzik magukat a garnéláink, akkor 5-6 hónaposan már szaporodhatnak is. Ők is a specializált szaporodású fajok közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy nincs lárva állapot, nem szükséges sós víz sem a kicsiknek. Mikor megszületnek a picik, akkor már látszanak rajtuk a csíkok, de a végső színüket kb 1 hónapos korukra érik el.  Azt azonban megemlíteném, hogy nem szaporodnak olyan gyorsan, mint a heteropodák, a kicsik között is sokkal több az elhullás.

bbb